Elértünk a sorozat nyolcadik darabjához, amely ismét egy dupla lemezes verzió, összesen kilenc számmal. Az első lemezt az angol SPIDER KITTEN „Burdened (Roll On)” című dala nyitja. Jó kis füstös elszállás indul be a lassan lüktető ereken: a gitárok koszos riffjei, a dob egyfajta melankóliája, az ének monoton áriája a pörgő motorok fölött egy igazi sivatagi hallucináció, amikor elkezd hatni a szer, és más sincs, mint elmosódó körvonalak, elfolyó idő, és a sebesség változatlan ritmikája.
Scott Weinrich, azaz Wino soha nem pihen. De az ő esetében ez nem merül ki annyiban, hogy jobbnál jobb albumokat készít, hiszen ilyen-olyan okból zenekarának felállása, és ezáltal a formáció neve is állandóan változik. A lényeg azonban az, hogy mindenki tudja, mire számíthat, amikor a mester valamelyik projektjének aktuális lemezét a kezébe veszi. Mindegy, hogy a The Obsessed-ről, a Spirit Caravan-ról, a The Hidden Hand-ről vagy a(z első) szólóalbumáról beszélünk, a stílus és a minőség adott. Most éppen (mivel nyilván nagyon unatkozhatott a szólóprojektje és a Shrinebuilder mellett), ismét összehozott egy saját zenekart.
Még így a világvége elött sorban jönnek hazánkba, vagy legalább a közelébe azok a zenekarok akikről álmodni sem nagyon mertünk volna pár éve, némelyik egyenesen hamvaiból támad föl, ahogy Garciáék tették ezt most. Elég hálátlan feladat lehet -pláne szakmailag- saját magunk tribute zenekarának lenni, megfelelve az elvárásoknak feltámasztani a saját legendánkat, alant leírjuk vajon sikerült-e ez, valamint markáns véleményt alkotunk arról hakni volt-e a műsor.
Leporoltam néhány régi CD-t, és egyszer csak rábukkantam két nagy kedvencre a múltból: erre a lemezre, és egy, a Ramesses zenekarral közös split korongra. Az Endofyorerror eredetileg még 1996-ban látott napvilágot, 2003-ban viszont szerencsére újfent kiadta a psycheDOOMelic nevű kiadó (én a banda szegedi koncertjén jutottam hozzá a két lemezhez, más korongokkal együtt). Az amerikai banda – Brian Allen (dob), Ken E. Bones (ének, gitár), Mark Skunk (basszusgitár) – (több felállásban is) 1993 óta 4 nagylemezt, 7 split lemezt és egy kislemezt adott ki. Zenéjük beteg és morbid, súlyos és sötét, egyszerre keveredik benne egy csomó stílus: a korai death és doom metal elemei ugyanúgy megtalálhatóak, mint a sludge és a stoner rock koszos, őrjítő súlyú témái, vagy a pszichedelikus hatások monoton lüktetése.
Érdekes formációba botlottam a nagy szörfölés közben. A címe eléggé utal a dél-amerikai sámáni szertartásokra, aminek az énekeit nem restek beletenni. Illetve nagyon úgy tűnik hogy ez a banda is neten keresztül működik. Csekkit!
Véletlenül bukkantam rá erre a budapesti bandára, épp a netet böngésztem, és tulajdonképp pont ők nézték meg az én profilom. Onnan már csak egy kattintásra volt a myspace oldaluk, onnan meg pár mondatnyira az, hogy már töltöttem is lefelé ezt az ingyenesen elérhető demót (a linkek alul). A zenekar tulajdonképpen egy ember munkáját jelenti: Aiwass (szólógitár) írja a számokat , a koncerteken pedig Bandi (basszusgitár) a Bermudából és Rico (ex-Born33 gitáros) egészíti ki a csapatot. A demó nyolc számot tartalmaz, a hangzás koszos, a keverés is jól sikerült, mivel főképp instrumentális zenéről van szó, az arányok nem mindegyek.
A sorozat ötödik darabja az Earthdog Promotions segítségével került kiadásra még 2009-ben. A dupla lemezes válogatás újabb és már ismert zenekarokat tartogat számunkra összesen tizenkét dal formájában. A korongot az amerikai LAZARUS KOMPLEX „The Least of These” című dala nyitja. Dallamos doom ez, néhol a Monumentum nevű zenekart juttatva eszembe.
legutóbbi hozzászólások