A július negyedikén, Budapesten zajlott Crowbar koncerten sok talányos dolog történt: hogyan is nézett ki a Shapat Terror zenekar tagsága? Miért nem akartak Ödönnek pálinkát adni? Hogyan fogyhatott ki a pultból a koncert végére a sör? Ezekről és még sok minden másról természetesen egy árva szó nem lesz az alábbi beszámolóban, de más dolgokról meg igen. Kattints rá az „olvass tovább” gombra jól, és megtudod a tutit. olvass tovább »

Meghallani és megszeretni a pillanat műve volt. Csak pár másodperc az első számból, és felcsillant a szemem: ez az!

Az első szám, az Arrival on Titan annyira magával ragadott, hogy azóta is mindennap meghallgatom. Féktelen, lüktető energia dől belőle, amihez aztán még az ének is tesz egy jó lapáttal. A hab a tortán a dallam, ami azonnal megmarad. olvass tovább »

Különleges számomra a zenekar, mivel annak idején, beszállván az internetbe, a Godspeed után nyomozva megtaláltam a Solacet, ami az elöbb említett jobb sorsra érdemes hardcore-stoner úttörő romjain éledt. Azóta már három lemezt is készítettek, a legutóbbi épp idén jelent meg A.D. címmel. olvass tovább »

Nem mai a cucc, azonban nem sok műfajbeli lengyel zenekarral találkozunk, ráadásul kedvesen megkeresett a banda promotere, ősszel meg jön az új lemez, emez meg nem is olyan rossz,  a stonerrock.com-on keresztül világszerte megjelent, 2002 óta főleg Lengyelországban, Csehországban, Litvániában koncerteztek sokat, úgyhogy lássuk hát luxus-e ez az Elvis.

olvass tovább »

Úgy látszik, öregszem, de most megint egy két évvel ezelőtt kihozott albumról írok pár sort.
Az Across Tundras-ról túl sokat nem tudok, de egyetértek a szemlézők zömével: ez a nagylemez egy kiváló összeállítás, mind a stoner rock, mind a sludge metal, mind a pszichedelikus rock alműfajokban. Denverben működnek.

olvass tovább »

Itt van nálam a Shapat Terror albuma, a Mentés másként. A borító igen tetszetős, vannak rajta vicces képek a tagokról meg az összes szám szövege, nem is kell ennél több. Szerzői kiadás amúgy, mi is úgy kaptuk a Szabitól, a basszusgitárostól (aki egyébként a HAW zenekart támogatja éppen amíg Póbácsi szül -a szerk.), mert jó fejek. olvass tovább »

Laza arcok a finn King Remedyék, két héttel az első koncert elött alakultak, nem szaroztak dobos-kereséssel, Andy Huttunen basszusozik, énekel, lábdobol, a másik tag pedig Jussi “balta rázó vegetáriánus” Konttinen gitározik és speckós pedálos megoldással tapossa a pergőt meg a cineket. Ez determinálja, hogy nincsenek fölösleges fikcsizések a zenében, de tudjuk, ebben a műfajban nem is kell, sőt. Meg is jelent nemrég a lemezük, ennek okán ismertető kattintás után.

olvass tovább »

Pont két  éve, 2008 márciusában jelent meg a Bardo Pond Batholith című  válogatás-albuma. Felmerülhet, hogy ennyivel később minek írni erről.

Megpróbálom érzékeltetni, hogy miért nem késő. Nekem örök darabnak tűnik ez a 6 felvételt tartalmazó album, és ha annak idején az Omega-lemezekre rá volt írva: Játszd hangosan!, a Bardo Pond albumaira rá kellene írni: Hallgasd behunyt szemmel! olvass tovább »

A durva évvégi koncertdömping csúcsának ígérkezett ez a bécsi buli, a jelentős magyar rajongótábor azt hiszem súlyos elvárásokkal, és felvillanyozva indult Bécsbe, a műfaj talán legnépszerűbb zenekarát megnézni, akik -ha jól tévedek- sosem jöttek hazánkhoz ilyen közel. Érdekes tanulságok, vegyes érzelmek, és az eredeti számlista odabenn.

olvass tovább »

Az ohio-i Columbus városából származó Lo-Pan a körülbelül egy évvel ezelőtt megjelent Sasquanaut című lemezével keltette fel az érdeklődésemet. Alapjában véve Kyuss-os megközelítésű zenét tolnak a srácok, ami az elmúlt évtized számtalan kedves, ám felejthető kópiabandájából kiindulva akár már unalmas is lehetne, azonban úgy tűnik, még mindig lehet mit hozzátenni ehhez a zenei vonalhoz úgy, hogy abból tartalmas, sőt jobb esetben előremutató eredmény szülessen.

olvass tovább »