ingyé, vigyed! Lájkoljatok, barizzatok: igortheband.blogspot.com www.facebook.com/igordeathrockband www.myspace.com/igorrockandroll
ingyé, vigyed! Lájkoljatok, barizzatok: igortheband.blogspot.com www.facebook.com/igordeathrockband www.myspace.com/igorrockandroll
A DOOM METAL ALLIANCE kiadó kilencedik válogatásanyaga is szép lassan nagyító alá került, a tíz tracket tartalmazó korong remélhetőleg lezúzza ismét az arcokat. A nyitó „The Lament of Longinus” az amerikai YIDHRA dala. Kellemes stoner/doom metal riffek jönnek szép vastagon a rövid bevezető hangok után. Hangulatos, de igazából nagy újdonság nincs benne, viszont a tipikus elemeket az elvárható szinten nyújtja. Persze lehet ezen borulni, mert a súly megvan benne hozzá, a témavezetés is jó, rendesen össze van ez rakva, de nekem valahogy kevésnek tűnik mégis. Beteg, borult és kellőképpen mocskos, jó a húzása is – érdemes azért ismerkedni vele.
A marylandi duó első életjele még 2008-ban látott napvilágot, az „5,125” címre keresztelt kislemez formájában. Egy évvel később a „Sleep Unending” című daluk helyet kapott az Abridged Pause kiadó Diluvian Temperals nevű válogatásán, majd idén kijött az ötszámos lemez is. Zenéjükben a klasszikus melodikus doom metal ötvöződik a sludge zajával, az ambient mélységes nyugalmával, finom post-rock felütésekkel, pszichedelikával.
A korábbi NR lemezismertetőnél már említettem, hogy megvan tőlük egy split az angol Ramesses bandával közösen, úgyhogy ebben a nyúlfarknyi szituációban ez a négy dal lesz bemutatva. A Ramesses az Electric Wizard dobos Mark Greening, Tim Bagshaw gitáros és a (többek között) Spirmyard-os Adam Richardson basszeres/énekes beteg formációja, az NR legénysége pedig a fent említett korábbi cikkben már be lett mutatva.
2003. augusztus 30-án Charles Bronson eltávozott az élők sorából, és annak rendje s módja szerint a Pokolra került. A vén fegyverforgató viszont igencsak bedühödött, és követelte, hogy magával az Ördöggel beszélhessen ottlétéről. Amikor a Sátán elé vezették, a töltényövéből előrántott .44-es Magnummal szétlőtte az Ördög koponyáját, és azóta ő uralkodik a Pokolban, Lucifer Bronson néven. A sötétség fejedelmeként egyik első dolga volt, hogy soha nem hallott, sötét, gonosz zenéket kezdett írni, majd ezeket a túlvilág egy titkos dimenziójában gondosan elrejtette. Nem sokkal később a Missouri állam beli Saint Louis-ban négy fiatalember, marihuána és salvia hatása alatt végzett szertartások során ráakadt Bronson pokoli muzsikájára. A Földön egyedül ők érthetik meg Bronson zenéjét, ők a Pokol Nagykövetei. Ők a Fister.
A Bálványvér ezúttal a beszédes nevű görög zenekart a Brotherhood of Sleep-et hozta el nekünk a Tündérgyárba, a már bevált Rosa Parks, és a friss hús The Hillls társaságában. A főzenekar zenéje pont az a műfaj -instrumentális post-doom, ami koncerten pont ugyanolyan jól sülhet el mint amennyire balul is, a közönséget meg is osztotta erősen, alant rövid szubjektív beszámoló.
A szombati bulira, az ingyenes Skalár szervezés ellenére, könnyedén bejutottunk negyed kilenckor. Asszimilálódásunk után, kilenckor a HAW csapott az igáslovak közé.
Leporoltam néhány régi CD-t, és egyszer csak rábukkantam két nagy kedvencre a múltból: erre a lemezre, és egy, a Ramesses zenekarral közös split korongra. Az Endofyorerror eredetileg még 1996-ban látott napvilágot, 2003-ban viszont szerencsére újfent kiadta a psycheDOOMelic nevű kiadó (én a banda szegedi koncertjén jutottam hozzá a két lemezhez, más korongokkal együtt). Az amerikai banda – Brian Allen (dob), Ken E. Bones (ének, gitár), Mark Skunk (basszusgitár) – (több felállásban is) 1993 óta 4 nagylemezt, 7 split lemezt és egy kislemezt adott ki. Zenéjük beteg és morbid, súlyos és sötét, egyszerre keveredik benne egy csomó stílus: a korai death és doom metal elemei ugyanúgy megtalálhatóak, mint a sludge és a stoner rock koszos, őrjítő súlyú témái, vagy a pszichedelikus hatások monoton lüktetése.
Vérbeli déli metal mulatságra számíthat, aki február 19-én ellátogat a Tündérgyárba, ugyanis fővárosunkban teszi tiszteletét két amerikai zenekar, a Black Tusk és a Howl, az előzenekar pedig a jól ismert Haw lesz. Ebből az alkalomból talán még nem késő megismerkedni a savannahi trió tavalyi albumával.
A július negyedikén, Budapesten zajlott Crowbar koncerten sok talányos dolog történt: hogyan is nézett ki a Shapat Terror zenekar tagsága? Miért nem akartak Ödönnek pálinkát adni? Hogyan fogyhatott ki a pultból a koncert végére a sör? Ezekről és még sok minden másról természetesen egy árva szó nem lesz az alábbi beszámolóban, de más dolgokról meg igen. Kattints rá az „olvass tovább” gombra jól, és megtudod a tutit.
legutóbbi hozzászólások