Pár hónappal korábbi cikkemben már szóltam róla, hogy Scott “Wino” Weinrich aktuális zenekara, a Premonition 13 idén nyáron hozza ki bemutatkozó lemezét. Ezen örvendetes eseményre nem is kellett sokáig várakozni, hiszen már itt is a hangzóanyag. A diehard Wino fanok nyilván tudják, hogy mire számíthatnak (a még diehardabbak pedig már biztos hallották is a lemezt), de azért kattintsatok.
A marylandi duó első életjele még 2008-ban látott napvilágot, az „5,125” címre keresztelt kislemez formájában. Egy évvel később a „Sleep Unending” című daluk helyet kapott az Abridged Pause kiadó Diluvian Temperals nevű válogatásán, majd idén kijött az ötszámos lemez is. Zenéjükben a klasszikus melodikus doom metal ötvöződik a sludge zajával, az ambient mélységes nyugalmával, finom post-rock felütésekkel, pszichedelikával.
A brit quartett április 25-én jelenteti meg következő, harmadik nagylemezüket Eklectric címmel. Az albumról meghallgatható a Mouth of Hats című szám a májasukon, ami tipikusan EoLB szám, így bizakodhatunk az új kiadvány minőségét illetően. Aki nem ismerné őket érdemes itt csekkolni.
Érdekes formációba botlottam a nagy szörfölés közben. A címe eléggé utal a dél-amerikai sámáni szertartásokra, aminek az énekeit nem restek beletenni. Illetve nagyon úgy tűnik hogy ez a banda is neten keresztül működik. Csekkit!
Meghallani és megszeretni a pillanat műve volt. Csak pár másodperc az első számból, és felcsillant a szemem: ez az! Az első szám, az Arrival on Titan annyira magával ragadott, hogy azóta is mindennap meghallgatom. Féktelen, lüktető energia dől belőle, amihez aztán még az ének is tesz egy jó lapáttal. A hab a tortán a dallam, ami azonnal megmarad.
A Neurot Recordings nagyon súlyosnak tűnő megjelenéssel rukkolt elő, a kultikus pszichedelikus rock zenekarról a Hawkwindról emlékeznek meg olyen arcok, mint Steve von Till a Neurosisből, a post-pszichedelikus sludge rockot játszó U.S Christmas, és a Minsk. A tracklista nagyon durva, így néz ki:
Ellátogatván Brant Bjork honlapjára nem lehet nem észrevenni, hogy haladnak a korral, az online jelenlétet illetően, modern dizájn, facebook, lastfm, twitter linkek, a szponzorok közt ott a Vans, meglepő ez a hendrix külsejű desert rockot játszó arctól, akinek márciusban érkezett az új lemeze. Hallgassuk hát elment-e hősünk desertcore irányba.
Nem mai a cucc, azonban nem sok műfajbeli lengyel zenekarral találkozunk, ráadásul kedvesen megkeresett a banda promotere, ősszel meg jön az új lemez, emez meg nem is olyan rossz, a stonerrock.com-on keresztül világszerte megjelent, 2002 óta főleg Lengyelországban, Csehországban, Litvániában koncerteztek sokat, úgyhogy lássuk hát luxus-e ez az Elvis.
Pont két éve, 2008 márciusában jelent meg a Bardo Pond Batholith című válogatás-albuma. Felmerülhet, hogy ennyivel később minek írni erről. Megpróbálom érzékeltetni, hogy miért nem késő. Nekem örök darabnak tűnik ez a 6 felvételt tartalmazó album, és ha annak idején az Omega-lemezekre rá volt írva: Játszd hangosan!, a Bardo Pond albumaira rá kellene írni: Hallgasd behunyt szemmel!
Az ohio-i Columbus városából származó Lo-Pan a körülbelül egy évvel ezelőtt megjelent Sasquanaut című lemezével keltette fel az érdeklődésemet. Alapjában véve Kyuss-os megközelítésű zenét tolnak a srácok, ami az elmúlt évtized számtalan kedves, ám felejthető kópiabandájából kiindulva akár már unalmas is lehetne, azonban úgy tűnik, még mindig lehet mit hozzátenni ehhez a zenei vonalhoz úgy, hogy abból tartalmas, sőt jobb esetben előremutató eredmény szülessen.
legutóbbi hozzászólások