Pár hónappal korábbi cikkemben már szóltam róla, hogy Scott “Wino” Weinrich aktuális zenekara, a Premonition 13 idén nyáron hozza ki bemutatkozó lemezét. Ezen örvendetes eseményre nem is kellett sokáig várakozni, hiszen már itt is a hangzóanyag. A diehard Wino fanok nyilván tudják, hogy mire számíthatnak (a még diehardabbak pedig már biztos hallották is a lemezt), de azért kattintsatok.
Laza arcok a finn King Remedyék, két héttel az első koncert elött alakultak, nem szaroztak dobos-kereséssel, Andy Huttunen basszusozik, énekel, lábdobol, a másik tag pedig Jussi “balta rázó vegetáriánus” Konttinen gitározik és speckós pedálos megoldással tapossa a pergőt meg a cineket. Ez determinálja, hogy nincsenek fölösleges fikcsizések a zenében, de tudjuk, ebben a műfajban nem is kell, sőt. Meg is jelent nemrég a lemezük, ennek okán ismertető kattintás után.
Nos. … Hmm. … Hogymondjam. … Nehéz elkezdenem a beszámolót. Nehéz objektívan írni egy olyan ember koncertjéről, aki középiskolás korom óta a legmeghatározóbb ikonom. Nem is leszek objektív.
Ha jól sejtem ez az a lemez amit az internetnek hála mindenki kívülről ismer már, holott hivatalosan csak jövő héten jelenik meg. Úgy általában nehéz a Clutchról – mint ahogy bármilyen kult, műfajteremtő vagy legalábbis azt szignifikánsan formáló, és műfajában talán legismertebb zenekarról- írni, pláne arról a lemezéről ami jobban megosztotta a közönséget mint bármelyik korábbi.
A Townes Steve Earle legújabb albuma: tisztelgés egy régi barát és tanítómester, Townes Wan Zandt (1944-1997) előtt. Earle, az 54 éves muzsikus ezen albumának jópár dala örökre bevésődik az emlékezetembe, mielőtt azonban kitérnénk ezekre, nézzük meg, mit is érdemes tudni erről a figuráról, aki az Egyesült Államokban a szcéna egyik kiemelkedő alakja.
Scott H. Biram egy fiatal texasi arc, szemtelenül mocskos és egyedülálló blues/country zenével. Ez pedig a legfrissebb albuma, amely május 19-én jelent meg a Bloodshot Records gondozásában.
Korábban már olvashattatok egy beszámolót Little G. Weevil koncertjéről, ami után nem sokkal, egy elmaradt koncert helyett beszélgettünk egyet, az -egyébként igen érdekes- pályája történetéről.
Tavaly decemberben járt itt legutóbb az egyik legtehetségesebb amerikai blues-rock gitáros/énekes, Joe Bonamassa. 08.12.13.-án a Nyugati Teátrumban lépett fel, és már ott is megdöbbentő minőségben tette ezt. Az ottani teltházat most egy nagyobb helyen ismételte meg a Millenárison, a következő koncertet úgy látszik még nagyobb helyre kell megszervezni!
Méltatlan hallgatás övezi itthon Szűcs Gábor munkásságát, az aktuális, főleg kocsmákat érintő magyarországi turnéjáról is szinte alig lehetett hírt, és információt találni a gitáros honlapján kívül, holott például Kanadában egy klubturné mellett helyet kap az Orangeville Blues Fest nagyszínpadán is, de fellép Angliában, és Finnországban is nyáron. A zene delta blues, de olyan hangulatosan, és olyan érzéssel játsza, hogy pusztán hallgatás után nehéz lenne megmondani, hogy nem egy autentikus louisianai arcról van szó.
Szűk egy hete, április 20-án került kiadásra a brit Firebird új albuma a Rise Above Records gondozása alatt. Mivel idehaza méltatlanul kevesen és csak egy szűk körben ismerik ezt a zenekart, mielőtt rátérnék a szóban forgó lemezre, lássunk egy rövid áttekintést arról, mivel is állunk szemben pontosan.
legutóbbi hozzászólások