Különleges számomra a zenekar, mivel annak idején, beszállván az internetbe, a Godspeed után nyomozva megtaláltam a Solacet, ami az elöbb említett jobb sorsra érdemes hardcore-stoner úttörő romjain éledt. Azóta már három lemezt is készítettek, a legutóbbi épp idén jelent meg A.D. címmel. olvass tovább »

A szokásosnál is méltatlanabb érdektelenség mellett lépett fel az angol és az amerikai zenekar, pedig nem sűrűn van itthon hagyományos doom buli, pláne két igen színvonalas külföldi fellépővel, ehhez képest pofátlanul olcsón méghozzá.
olvass tovább »

Ellátogatván Brant Bjork honlapjára nem lehet nem észrevenni, hogy haladnak a korral, az online jelenlétet illetően, modern dizájn, facebook, lastfm, twitter linkek, a szponzorok közt ott a Vans, meglepő ez a hendrix külsejű desert rockot játszó arctól, akinek márciusban érkezett az új lemeze. Hallgassuk hát elment-e hősünk desertcore irányba.

olvass tovább »

Pont két  éve, 2008 márciusában jelent meg a Bardo Pond Batholith című  válogatás-albuma. Felmerülhet, hogy ennyivel később minek írni erről.

Megpróbálom érzékeltetni, hogy miért nem késő. Nekem örök darabnak tűnik ez a 6 felvételt tartalmazó album, és ha annak idején az Omega-lemezekre rá volt írva: Játszd hangosan!, a Bardo Pond albumaira rá kellene írni: Hallgasd behunyt szemmel! olvass tovább »

2006-ban megtörtént az, amit a ’súlyos dallamok követői’ a legjobb figyelnek. Hiszen mi ígérheti egy tökéletes album elkészültét jobban, mint egy híres zenészekből álló supergroup. Wino felkereste az OM duó húrbűvölőjét, Al Cisneros-t. A közös egyetértés után nem sokkal meguk közt tudhatták a Neurosis torkát és gitárosát, Scott Kelly-t, valamint az OM ritmusáért felelős Chris Hakius-t is. Sokáig semmit sem lehetett hallani róluk. Végül zátonyra futott a projekt? Mindent megtudhattok a tovább után. olvass tovább »

A Rock Proper netlabel gondozásában ingyenesen letölthető album első hallásra nagyon megtetszett, aztán gyorsan eluntam. Most sem írnék róla, ha nem hallgattam volna bele véletlenül újra és nem éreztem volna, hogy mennyire hiányzott, amíg nem hallgattam. Melankolikus, finom dallamok és egyszerű hangszerelés jellemzi Andy Wagner zenéjét, akit az albumon Mark Benson (dob) és Matt Lindblom (elektromos gitár) kísér. Wagner énekhangja megkapó, de nem ettől tartom a Horse Yeart kiváló lemeznek.
olvass tovább »

1996-ban alapította a YOB-ot Mike Scheidt gitáros, miután a kezdeti hardcore próbálkozásait megelégelve úgy döntött újraértelmezi a doom metalt. ‘99-ben megjelent első demojukkal már sikerült nekik ez, majd az ezt követő 4 album után 2006-ban úgytűnt, hogy vége a zenekarnak, Scheidt be is jelentette, hogy 10 év után feloszlanak, és megalapította a YOB zeneileg közel tökéletes mását a Middiant, amivel 2008ban ki is adott egy kiváló albumot, az Age Eternalt. Aztán idén év elején jött derült égből a pletyka, majd a hír, készül az új YOB lemez, a The Great Cessation, ami aztán nyáron napvilágot is látott.

olvass tovább »

Irgalmatlan pszichedelikus lemezbórítójával hívta fel magára a figyelmem a texasi Wo Fat zenekar. A számhosszakból ítélve két tippem volt milyen a cucc, vagy oldszkúl-doom/stoner, vagy valami jammelős hawkwindes elszállás. Nos, az elöbbi volt a nyerő.

olvass tovább »

Nos.
…
Hmm.
…
Hogymondjam.
…
Nehéz elkezdenem a beszámolót. Nehéz objektívan írni egy olyan ember koncertjéről, aki középiskolás korom óta  a legmeghatározóbb ikonom. Nem is leszek objektív. olvass tovább »

Ha jól sejtem ez az a lemez amit az internetnek hála mindenki kívülről ismer már, holott hivatalosan csak jövő héten jelenik meg. Úgy általában nehéz a Clutchról - mint ahogy bármilyen kult, műfajteremtő vagy legalábbis azt szignifikánsan formáló, és műfajában talán legismertebb zenekarról- írni, pláne arról a lemezéről ami jobban megosztotta a közönséget mint bármelyik korábbi.

olvass tovább »