2006-ban megtörtént az, amit a ’súlyos dallamok követői’ a legjobb figyelnek. Hiszen mi ígérheti egy tökéletes album elkészültét jobban, mint egy híres zenészekből álló supergroup. Wino felkereste az OM duó húrbűvölőjét, Al Cisneros-t. A közös egyetértés után nem sokkal meguk közt tudhatták a Neurosis torkát és gitárosát, Scott Kelly-t, valamint az OM ritmusáért felelős Chris Hakius-t is. Sokáig semmit sem lehetett hallani róluk. Végül zátonyra futott a projekt? Mindent megtudhattok a tovább után. olvass tovább »

A Rock Proper netlabel gondozásában ingyenesen letölthető album első hallásra nagyon megtetszett, aztán gyorsan eluntam. Most sem írnék róla, ha nem hallgattam volna bele véletlenül újra és nem éreztem volna, hogy mennyire hiányzott, amíg nem hallgattam. Melankolikus, finom dallamok és egyszerű hangszerelés jellemzi Andy Wagner zenéjét, akit az albumon Mark Benson (dob) és Matt Lindblom (elektromos gitár) kísér. Wagner énekhangja megkapó, de nem ettől tartom a Horse Yeart kiváló lemeznek.
olvass tovább »

1996-ban alapította a YOB-ot Mike Scheidt gitáros, miután a kezdeti hardcore próbálkozásait megelégelve úgy döntött újraértelmezi a doom metalt. ‘99-ben megjelent első demojukkal már sikerült nekik ez, majd az ezt követő 4 album után 2006-ban úgytűnt, hogy vége a zenekarnak, Scheidt be is jelentette, hogy 10 év után feloszlanak, és megalapította a YOB zeneileg közel tökéletes mását a Middiant, amivel 2008ban ki is adott egy kiváló albumot, az Age Eternalt. Aztán idén év elején jött derült égből a pletyka, majd a hír, készül az új YOB lemez, a The Great Cessation, ami aztán nyáron napvilágot is látott.

olvass tovább »

Irgalmatlan pszichedelikus lemezbórítójával hívta fel magára a figyelmem a texasi Wo Fat zenekar. A számhosszakból ítélve két tippem volt milyen a cucc, vagy oldszkúl-doom/stoner, vagy valami jammelős hawkwindes elszállás. Nos, az elöbbi volt a nyerő.

olvass tovább »

Nos.
…
Hmm.
…
Hogymondjam.
…
Nehéz elkezdenem a beszámolót. Nehéz objektívan írni egy olyan ember koncertjéről, aki középiskolás korom óta  a legmeghatározóbb ikonom. Nem is leszek objektív. olvass tovább »

Ha jól sejtem ez az a lemez amit az internetnek hála mindenki kívülről ismer már, holott hivatalosan csak jövő héten jelenik meg. Úgy általában nehéz a Clutchról - mint ahogy bármilyen kult, műfajteremtő vagy legalábbis azt szignifikánsan formáló, és műfajában talán legismertebb zenekarról- írni, pláne arról a lemezéről ami jobban megosztotta a közönséget mint bármelyik korábbi.

olvass tovább »

A Townes Steve Earle legújabb albuma: tisztelgés egy régi barát és tanítómester, Townes Wan Zandt (1944-1997) előtt. Earle, az 54 éves muzsikus ezen albumának jópár dala örökre bevésődik az emlékezetembe, mielőtt azonban kitérnénk ezekre, nézzük meg, mit is érdemes tudni erről a figuráról, aki az Egyesült Államokban a szcéna egyik kiemelkedő alakja. olvass tovább »

Scott H. Biram egy fiatal texasi arc, szemtelenül mocskos és egyedülálló blues/country zenével. Ez pedig a legfrissebb albuma, amely május 19-én jelent meg a Bloodshot Records gondozásában. olvass tovább »

Két dobos, törzsi ritmusok, hipnotikus üvöltés, pszihedelikus, stoneres elszállások, hardcore riffek. Mindez harmadszor, a Georgia-i Savannahból.

olvass tovább »

Nagyon erős ez a nyár koncertekben, s szinte minden műfaj kedvelője találhat most olyan fellépőt a hosszú és impozáns listában, akire már régóta várt. A Dürer kert kistermében június 21-én a drone-,  poszt-metal, poszt-rock szerelmesei találkozhattak nagy kedvencükkel, a philadelphiai Rosettával. olvass tovább »