Elgyere ide http://www.facebook.com/events/255683104502072/
minden egyéb ami az előzőekbe nem fér bele
Elgyere ide http://www.facebook.com/events/255683104502072/
December 8-án ugyan Rihanna és Fenyő Miki is fellépett Budapesten, de bennünket inkább a stoner doom nagy öregje, Scott “Wino” Weinrich (a továbbiakban Wino) érdekelt, aki két fasza hazai előzenekar után (Magma Rise – stoner, Sunday Fury – heavy metal) úgy háromnegyed tizenegy magasságában lépett fel a Dürer-kert nagytermében, mintegy 300 rajongó előtt. Wino kicsit öregedett tavaly óta, hiszen majdnem napra pontosan ugyanakkor, 2010 decemberében ugyanott lépett fel, akkor a Shrinebuilders nevű formációja élén. A Premonition 13 trió, a basszgitáros és a dobos nem különösebben igyekezett magát előre tolni, az este Winóé volt. Kissé nehéz a keze már, de mégis nagy biztonsággal játszott a szokásos fehér, viharvert gitárján. A hangja mindig is karcos volt, de a pocsék hangosítás, ezt a fülsértő nyerseséget csak fokozta. A mostani koncert ugyanazt a súlyos, nehéz, nyomasztó hangzást produkálta, mint amelyet a Saint Vitustól hallani néha, persze Dave ideges vibrátói nélkül. Közepesnek éreztem a mostani koncertet, de a hangzás és a hatás ezúttal is lenyűgöző volt. A Premonition 13 egyes számai ingyen meghallgathatók a honlapjukon: www.premonition13.com cím alatt. (Akartam képet is mellékelni, de hibaüzenetet kaptam.) Videó rövidesen elérhető lesz a jutyúb ferencke11 felhasználójánál.
Pár hónappal korábbi cikkemben már szóltam róla, hogy Scott “Wino” Weinrich aktuális zenekara, a Premonition 13 idén nyáron hozza ki bemutatkozó lemezét. Ezen örvendetes eseményre nem is kellett sokáig várakozni, hiszen már itt is a hangzóanyag. A diehard Wino fanok nyilván tudják, hogy mire számíthatnak (a még diehardabbak pedig már biztos hallották is a lemezt), de azért kattintsatok.
Az Eyehategod előzenekaraként lépett fel tegnap este a Church of Misery és két perc alatt a kedvencem lett. Hagyományos stoner rockot játszanak, hihetetlen jó hangzás, mély bársonyos, de ütős riffek jellemzik a zenéjüket. Szerencsére egy órán keresztül nyomta négy japán srác, mindannyian derékig érő frizurát viselnek. A vezérgitáros elképesztő profizmussal adta elő a klasszikus rockot idéző, igen gyors és hibátlan gitárszólókat, míg a frontember ügyes, keleties gimnasztikával és hardcore énekkel, továbbá jellegzetes japán kecskeszakállal szórakoztatta a nagyérdeműt. Megérdemlik, hogy felsoroljuk a nevüket: Yoshiakki Negishi, Tatsu Mikami, Junji Narita és Kensuke Suto. (Hogy melyik melyik, azt sajnos nem tudom.)
Mintegy kétszázan voltunk kíváncsiak a New Orleans-i sludge metal koronázatlan királyaira a bécsi Arenában. (Előzenekarként szép sikerrel a magyar Torn From Earth lépett fel, ugyancsak hardcore stílusban.) Nos, Mike Williams és Jimmy Bower bandája óriási koncertet nyomott, amit valamennyien kifejezetten élveztünk. A Sisterfuckert harmadik számként játszották, addigra már alaposan bemelegedtünk.
Van ez a video és nem tudok vele betelni. Van ez a zene és nem tudok vele betelni. A zenekar története 1991-ig nyúlik vissza, akkor indult el útjára az eredetileg négyes fogat: Adrian Utley (gitár, moog szintetizátor), Beth Gibbons (ének), Dave McDonald (dob), és Geoff Barrow, aki végül is az egész zenekar egyik fő mozgatórugója, a zenei kompozíció gerincének alkotója.
Ebben a postban nem célom mindent, és mindenkit megemlíteni, csak a mérföldkövek közül is a legfontosabbakat, a lista, és az írás felépítése, tartalma, és mondanivalója pedig erősen szubjektív.
Igen szürreálisra kerekedett ez az este a Zappa Cafféban, tulajdonképpen a beszámolót is ez ihlette ezúttal, kevésbé a zene. Bár lehet negatívnak tűnhet a majd a vélemény, nem szeretném lehúzni sem a helyet, a szervezőket és zenekarokat pláne semmiképpen. Odabenn alvó technikus, kirabolt izlandiak, és banán.
A stonerrock.hu szerkesztőségének küldöttsége három vidám napot töltött Bécsben, hogy kreatív, csoportos programok segítségével kovácsolódjon egy dinamikusan fejlődő fiatalos csapattá. Facilitátornak Zerot, a méltán népszerű Negative Art táncház vezető tangóoktatóját hívtuk, aki a szerkesztőségi tagok példás és lelkiismeretes hozzáállása mellett szakértelmével, frissen facsart gyümölcslevekkel, és kolbászával járult hozzá hogy felejthetetlen, és nemkülönben hasznos mérföldkövévé váljon az esemény az oldal történelmének. Emlékek kizárólag .jpg formában léteznek, megtekinthetők a tovább után.

legutóbbi hozzászólások