lemezkritikák, bemutatók, benyomások
A korábbi NR lemezismertetőnél már említettem, hogy megvan tőlük egy split az angol Ramesses bandával közösen, úgyhogy ebben a nyúlfarknyi szituációban ez a négy dal lesz bemutatva. A Ramesses az Electric Wizard dobos Mark Greening, Tim Bagshaw gitáros és a (többek között) Spirmyard-os Adam Richardson basszeres/énekes beteg formációja, az NR legénysége pedig a fent említett korábbi cikkben már be lett mutatva.
Elértünk a sorozat nyolcadik darabjához, amely ismét egy dupla lemezes verzió, összesen kilenc számmal. Az első lemezt az angol SPIDER KITTEN „Burdened (Roll On)” című dala nyitja. Jó kis füstös elszállás indul be a lassan lüktető ereken: a gitárok koszos riffjei, a dob egyfajta melankóliája, az ének monoton áriája a pörgő motorok fölött egy igazi sivatagi hallucináció, amikor elkezd hatni a szer, és más sincs, mint elmosódó körvonalak, elfolyó idő, és a sebesség változatlan ritmikája.
Scott Weinrich, azaz Wino soha nem pihen. De az ő esetében ez nem merül ki annyiban, hogy jobbnál jobb albumokat készít, hiszen ilyen-olyan okból zenekarának felállása, és ezáltal a formáció neve is állandóan változik. A lényeg azonban az, hogy mindenki tudja, mire számíthat, amikor a mester valamelyik projektjének aktuális lemezét a kezébe veszi. Mindegy, hogy a The Obsessed-ről, a Spirit Caravan-ról, a The Hidden Hand-ről vagy a(z első) szólóalbumáról beszélünk, a stílus és a minőség adott. Most éppen (mivel nyilván nagyon unatkozhatott a szólóprojektje és a Shrinebuilder mellett), ismét összehozott egy saját zenekart.
2003. augusztus 30-án Charles Bronson eltávozott az élők sorából, és annak rendje s módja szerint a Pokolra került. A vén fegyverforgató viszont igencsak bedühödött, és követelte, hogy magával az Ördöggel beszélhessen ottlétéről. Amikor a Sátán elé vezették, a töltényövéből előrántott .44-es Magnummal szétlőtte az Ördög koponyáját, és azóta ő uralkodik a Pokolban, Lucifer Bronson néven. A sötétség fejedelmeként egyik első dolga volt, hogy soha nem hallott, sötét, gonosz zenéket kezdett írni, majd ezeket a túlvilág egy titkos dimenziójában gondosan elrejtette. Nem sokkal később a Missouri állam beli Saint Louis-ban négy fiatalember, marihuána és salvia hatása alatt végzett szertartások során ráakadt Bronson pokoli muzsikájára. A Földön egyedül ők érthetik meg Bronson zenéjét, ők a Pokol Nagykövetei. Ők a Fister.
A holland SUNNEATER ((o)) „Trampled” című drone/sludge szerzeménye indítja el a hetedik DMA Sampler korongját. Monoton hús és lélekőrlés mindaz, amit hallhatunk: súlyos dobtéma, lehangolt gitárok zaja, valami pszichedelikus hangfoszlány, ami egyre mélyebbre hajszol az őrület bugyraiba, és a basszusgitár még mélyebb eksztázisa. Funeral doom rajongók imádni fogják ezt a nyers erőt, ami süt ebből a dalból: a vászon a kozmosz, a főszereplő az ember.
A brit quartett április 25-én jelenteti meg következő, harmadik nagylemezüket Eklectric címmel. Az albumról meghallgatható a Mouth of Hats című szám a májasukon, ami tipikusan EoLB szám, így bizakodhatunk az új kiadvány minőségét illetően. Aki nem ismerné őket érdemes itt csekkolni.
Leporoltam néhány régi CD-t, és egyszer csak rábukkantam két nagy kedvencre a múltból: erre a lemezre, és egy, a Ramesses zenekarral közös split korongra. Az Endofyorerror eredetileg még 1996-ban látott napvilágot, 2003-ban viszont szerencsére újfent kiadta a psycheDOOMelic nevű kiadó (én a banda szegedi koncertjén jutottam hozzá a két lemezhez, más korongokkal együtt). Az amerikai banda – Brian Allen (dob), Ken E. Bones (ének, gitár), Mark Skunk (basszusgitár) – (több felállásban is) 1993 óta 4 nagylemezt, 7 split lemezt és egy kislemezt adott ki. Zenéjük beteg és morbid, súlyos és sötét, egyszerre keveredik benne egy csomó stílus: a korai death és doom metal elemei ugyanúgy megtalálhatóak, mint a sludge és a stoner rock koszos, őrjítő súlyú témái, vagy a pszichedelikus hatások monoton lüktetése.
Vérbeli déli metal mulatságra számíthat, aki február 19-én ellátogat a Tündérgyárba, ugyanis fővárosunkban teszi tiszteletét két amerikai zenekar, a Black Tusk és a Howl, az előzenekar pedig a jól ismert Haw lesz. Ebből az alkalomból talán még nem késő megismerkedni a savannahi trió tavalyi albumával.
A sorozat ötödik darabja az Earthdog Promotions segítségével került kiadásra még 2009-ben. A dupla lemezes válogatás újabb és már ismert zenekarokat tartogat számunkra összesen tizenkét dal formájában. A korongot az amerikai LAZARUS KOMPLEX „The Least of These” című dala nyitja. Dallamos doom ez, néhol a Monumentum nevű zenekart juttatva eszembe.
legutóbbi hozzászólások