Ez részben igaz, mert a legújabb bandája a Jodis; ám arról majd egy másik post-ban értekezem. Szóval van egy másik mester, nevezetesen Justin Broadrick. Hozzá köthető a Napalm Death kultteremtő Scum albumának A oldala, az ipari metál Godflesh és a feloszlása után létrejövő Jesu. Gondolt egyet két, szintén Jesu-s komájával, Diarmuid Dalton zajkeltővel és Dave Cochrane basszerossal, és létrejött a Greymachine. A Hydra Head-en keresztül jól ismerik egymást Aaron-nal, így ő a második gitáros és vokál Justin mellett. olvass tovább »

A hazai kezdeményezés első dupla korongja Dávid nevéhez fűződik leginkább: némi segítséggel, de Ő hozta tető alá a zenekarokat, ezzel akaratlanul is, de közelebb hozva a hazai bandák egy részét. A CEP célja a válogatással (többek között) az, hogy összegyűjtsék a feltörekvő, nagy publicitást nélkülöző, feltörekvő, tehetséges csapatokat, lehetőséget adva a megismerésükre. Úgyhogy végül is egy már „régóta kellett volna” munka eredménye szökkent szárba a CEP égisze alatt, hogy idén a második válogatás is megjelenjen (nemsokára erről is íródik egy kritika a stonerrock.hu hasábjain). olvass tovább »

2006-ban megtörtént az, amit a ’súlyos dallamok követői’ a legjobb figyelnek. Hiszen mi ígérheti egy tökéletes album elkészültét jobban, mint egy híres zenészekből álló supergroup. Wino felkereste az OM duó húrbűvölőjét, Al Cisneros-t. A közös egyetértés után nem sokkal meguk közt tudhatták a Neurosis torkát és gitárosát, Scott Kelly-t, valamint az OM ritmusáért felelős Chris Hakius-t is. Sokáig semmit sem lehetett hallani róluk. Végül zátonyra futott a projekt? Mindent megtudhattok a tovább után. olvass tovább »

Kicsit olyan érzésem van, mintha egy ideje már-már megszokásból szinte csak olasz stoner zenekarokkal ismerkednék, az eddigi tendenciát alapul véve bebiztosítva, hogy ne nagyon okozzanak csalódást a hallottak, pedig valószínűleg inkább arról van szó, hogy meglepően sok figyelemre méltó anyag érkezik ebből a térségből. A 11:11 ugyancsak egy friss és ropogós kiadvány a pszichedelikus vonal kedvelőinek címezve. olvass tovább »

A zenekar ötlete Lukács László  (nem a tankcsapdás, hanem inkább Baby Bone, és Ahriman zenekarok exgitárosa), és Borbás Gábor dobos (ex-Gire, Johnny Hotrod) fejéből pattant ki közös jammelgetéseik alatt, hogy kedvenceik -Motörhead, Clutch, Down, Black Label Society- nyomdokán alkossanak maradandót. Szeretnéd tudni, vajon sikerült-e nekik a terv, kik csatlakoztak hozzájuk, mi van a CD borítón? Lássuk a medvét!
olvass tovább »

A Ponamero Sundown régóta a szívem csücske; egy olyan számmal hívta fel magára a figyelmem, ami azóta is az egyik kedvencem a műfajban, méghozzá Espiritu Diablo cíművel. Ez a szám annyira naplementébe lovaglós, szombrérós, mexikói káubolyos, hogy el sem hiszem, hogy az arcok a svéd fenyvesekben kergetik a finn rokkerlányokat. Aztán idén végre a négy korábbi demó után a Transubstans Recordsnál megjelent a Stonerized című album, nézzük csak mit is tartogat az egyszeri sztóner arcnak a lemez.

olvass tovább »

Axióma: Chris Goss énekes-gitáros nélkül feltehetően nem létezne ma az a stílus, amit sokat „stoner rocknak” vagy „desert rocknak” neveznek. Műfajteremtő atyaúristen a bácsi, és mint ilyet, legtöbben producerként ismerhetik. Olyan zenekaroknál bábáskodott a stúdióban sokat, mint a Kyuss, a Queens Of The Stone Age, vagy éppen a kísérleti elektronikát nyomató U.N.K.L.E. Egyébként meg néha-néha csinál egy lemezt folyamatosan változó felállású zenekarával, a Masters Of Reality-vel. Például idén is csinált egyet. Sőt, valójában ez az egy kettő.
olvass tovább »

Igazi retro zenekar a svéd Abramis Brama, tökéletesen hozza a 70′es évek hard/progresszív rockját, technikában, stílusban, épp csak annyira hangsúlyos a stoner a zenéjükben, hogy rá lehessen aggatni a manapság egyre népszerűbb jelzőt. Ha nem anyanyelvű lenne az ének akkor is azonnal leesne, hogy ez egy svéd csapat, a műfajban már védjeggyé vált tökéletes, precíz, tiszta skandináv hangzás köszön vissza, a dalok letisztultak, mérnöki pontossággal összerakottak, talán túlzottan is.

olvass tovább »

Van ez a Fenriz-csávó, akit a legtöbben a norvég black metal alapvetés Darkthrone dobosaként és szövegírójaként ismernek. Azonban Fenriz úr multiinstrumentalista, játszott már ambient zenét Neptune Towers név alatt, bőgőzött a vikinges Isengardban és punkos, neoprimitív Ildjarnban, és részt vett (vagy vesz, nem tudni) a híres Eibon prodzsetkben is, ahol vannak még arcok a Necrophagiából meg a Satyriconból és Phil Anselmo is. (Ez az a zenekar, amelyikről annyit lehet tudni jó pár éve, hogy van egy számuk, de azt se hallotta senki.)
No, de miért érdekes mindez a stonerrock.hu olvasóinak? olvass tovább »

A svéd Record Heaven/Transubstans Recordstól érkezett hozzánk az alábbi promo cd, amely a számomra eddig ismeretlen nevű Mangrove zenekar bemutatkozó anyagát tartalmazza. A srácok zenéje igen jóféle dallamos stoner rock vonalon mozog, kellő adag életérzéssel merítve a ‘70-es évek-beli pszichedelikus rock irányzat zászlóvivőinek munkásságából. olvass tovább »