lemezkritikák, bemutatók, benyomások
A nyíregyházi Diomede Fuzzdirt legénysége tavaly év végén adott ki egy kislemezt, öt számmal. A Baku László (dob), Daku Sándor (basszusgitár), Iklódi Tamás (gitár, ének) alkotta trió jó úton halad, bár ez a kislemez most olyan felemásra sikerült. Mondom ezt azért, mert bár tele van nagyon jó ötletekkel, a kidolgozás még nem megfelelő, egy kis munka ráfért volna még a dalokra itt-ott.
A német banda négy éve alakult meg, az új CD idén márciusban jelenik meg, ennek az apropóján (is) került hozzám ez a lemez. A négytagú felállás – Crip (dob, ütőshangszerek), Je (ének, gitár), Saq (basszusgitár, vokál), Sli (gitár) – bemutatkozó anyaga elég bőre sikerült: tizenhárom szám kapott helyet rajta. Bár a Black és a Black Book of Cosmic Salvation két-két résszel is rendelkezik és a záró track Space Trilogy már nevében is tartalmazza, hogy három tételből áll. A zenéjüket nem is tudnám hirtelen besorolni, a legerősebb hatás benne a hard rock, ami színezve van egy kis pszichedelikával, ugyanakkor némi metal és space rock még az alap.
Szinte a semmiből került a világhálóra a Kilian zenekar EPje, meglepően fasza, minőségi munka a négy szám ami a Bohém Erdőn hallható. Amolyan under-underground szupergrouppal van dolgunk, akik jobbára szakítva korábbi zenei hagyományaikkal itt leginkább oldszkúl grunge-ot tolnak. Betyárjól, le kell szögezni.
Az amerikai, azon belül is San Franciscoi kísérletezős kedvű zenekar alapkövét még 2006-ban rakta le Chris Musgrave (dob, vokál), Jason Miller (gitár, ének, billentyűsök), Marc Melzer (basszusgitár, vokál) és Tyler Green (gitár, ének), majd két évvel később csatlakozott hozzájuk Luis Vasquez (ütősök, szintetizátor, vokál). Zenéjük a space/psychedelic rock „kategóriába” sorolható (ha már a címkézés elkerülhetetlen), a kétszámos kiadvány a harmadik a sorban (2008-ban az „””S/T” EP, majd korong jelent meg,idén pedig a „Transmalinnia” lemez jött ki).
A szerbiai, és azon belül is Belgrádi négyes október elsején teszi tiszteletét a főváros Trafik Klubbá avanzsált volt Szabad az Á-ban, ezért is születik javarészt ez az írás, aminek nem titkolt célja, hogy az épp ráérőseket elcsábítsa erre a nem mindennapi élményre, vagy ha mégis mindennapi valakinek, akkor meg azért Másrészt természetesen ez az idén napvilágot látott nyolcszámos kiadvány ismertetője is, hátha kedvet kaptok hozzá, hogy ronggyá hallgassátok.
Jó kis szeptemberi hangulat tört rám, így a neten szörfözve jó harminc-negyven éves bandákat kezdtem el hallgatni. Valahogy így lyukadtam ki ehhez az amerikai bandához, a hatvanas évekből, és itt bukkantam rá egy 1997-ig kiadatlan (2002-ben más borítóval ellátva újra megélt egy kiadást), nyolc dalt tartalmazó, 1967-es koncertlemezre. Gondolom, sokan helyből vágjátok ezt a jófajta psychedelic/acid/garage rock-nak aposztrofált csapatot, akinek mégsem mond sokat a nevük, annak ajánlom figyelmébe ezt a rövid kis ismertetőt.
A görög fiúk – Andreas (dob), Haris (ének, gitár), Tolas (basszusgitár) – tavaly kiadták ezt a nyolcszámos, ütős, húzós anyagot, és ingyenesen letölthetővé is tették, bár megvehető a bandától a CD formátum is. Ennek nyomán került be a gyűjteményem előszobájába ez a korong, és eddig csak kóstolgattam – itt az ideje egy ismertetőnek. Szimpatikus a görög fiúk stoner zúzása (amiben helyet kap persze a doom is, no meg a klasszikus ’70-es évek is visszaköszön, de ez nem is kérdés): fülledt meleg, a sivatag pora és gázolajszag vibrál a tájat átszelő aszfaltút felett, amire az abroncsok írják a lemez dalait.
Pár hónappal korábbi cikkemben már szóltam róla, hogy Scott “Wino” Weinrich aktuális zenekara, a Premonition 13 idén nyáron hozza ki bemutatkozó lemezét. Ezen örvendetes eseményre nem is kellett sokáig várakozni, hiszen már itt is a hangzóanyag. A diehard Wino fanok nyilván tudják, hogy mire számíthatnak (a még diehardabbak pedig már biztos hallották is a lemezt), de azért kattintsatok.
Ahogy arra asthring kolléga már felhívta a figyelmet, néhány hete ingyenesen letölthető a tenessee-i hármas legújabb, Tumbleweeds című kiadványa, és mivel ígértünk róla beszámolót, most igyekszünk eleget tenni ennek. Kisebb-nagyobb zenei eltévelyedések következtében az Across Tundras esetében is beleestem abba a hibába, hogy csak jókora fáziskéséssel jutottam el odáig, hogy meghallgassam a lemezeiket, így az élmény még viszonylag friss és felületes is egyben – nem mondom, volt mit bepótolni, mire elérkeztem az aktuális korongig, ám a hozzám hasonló helyzetben lévőeket csak bátorítani tudom erre. Szubjektív, de legalább lelkes ajánló következik, klikk alább.
A tavalyi demó (My Wife, Yes. My Dog, Maybe. My Dodge, never!) után az idén egy tízszámos koronggal állt elő Aiwass (polgári nevén Deutsch Norbert), aki immár egyszemélyes projectként kezeli az Urania-t. A zene megmaradt a megszokott stoner/space rock világnál, némi dark felhanggal felütve az egészet,amit kezelhetünk szokatlan elegyként is, meg persze lehet fogni sokaknak a fejét is, hogy „jajj,ehhez a stílushoz hogy jön a dark elegy” de szerintem még mindig izgalmas hangulatot forrasztott össze a húrokon és programokon (no nem kell megijedni, nincs ez annyira elkavarodva, mint ahogy első hallásra tűnik) Aiwass mester.
legutóbbi hozzászólások