koncertbeszámolók
Augusztus 6. és 8. között a Mátrafüred melletti Sástói kempingben került a Negative Art által megrendezésre a Fekete Zaj fesztivál, ami kuriózum az itthoni irdatlan fesztiváldömpingben is. Egy nagy és egy kisebb színpadon lépett fel közel ötven zenekar, köztük idén egyedüli fesztiválkoncertjével a Vágtázó Életerő. Ami számunkra nagyszerű volt, hogy a kisszínpadon képviseltette magát a hazai southern/stoner színtér java
Nos. … Hmm. … Hogymondjam. … Nehéz elkezdenem a beszámolót. Nehéz objektívan írni egy olyan ember koncertjéről, aki középiskolás korom óta a legmeghatározóbb ikonom. Nem is leszek objektív.
Nagyon erős ez a nyár koncertekben, s szinte minden műfaj kedvelője találhat most olyan fellépőt a hosszú és impozáns listában, akire már régóta várt. A Dürer kert kistermében június 21-én a drone-, poszt-metal, poszt-rock szerelmesei találkozhattak nagy kedvencükkel, a philadelphiai Rosettával.
Talán nem túlzás a kijelentés, hogy az idei év egyik legjobban várt eseményén vett részt, aki kedden ellátogatott a Petőfi Csarnokba. A két legendás zenekart egy estére összeereszteni kezdettől fogva jó ötletnek tűnt – hogy mennyire, az azt hiszem, mindegyik koncert hangulatában láthatóan tükröződött -, még annak ellenére is, hogy alapjában véve különböző stílusokról van szó.
Lenn a messzi Délen történelmi eseménynek lehettek tanúi, akik ellátogattak Garaboncziásba (Szeged), ahol a lélekben legsztónerebb Shapat Terror, a mocsárba fulladt súlyos metálon túli Vostok Room, a vidám postrock Corrodal mellett az immáron elszabadult igásló, a HAW első koncertje volt 30-án este.
Tavaly decemberben járt itt legutóbb az egyik legtehetségesebb amerikai blues-rock gitáros/énekes, Joe Bonamassa. 08.12.13.-án a Nyugati Teátrumban lépett fel, és már ott is megdöbbentő minőségben tette ezt. Az ottani teltházat most egy nagyobb helyen ismételte meg a Millenárison, a következő koncertet úgy látszik még nagyobb helyre kell megszervezni!
Méltatlan hallgatás övezi itthon Szűcs Gábor munkásságát, az aktuális, főleg kocsmákat érintő magyarországi turnéjáról is szinte alig lehetett hírt, és információt találni a gitáros honlapján kívül, holott például Kanadában egy klubturné mellett helyet kap az Orangeville Blues Fest nagyszínpadán is, de fellép Angliában, és Finnországban is nyáron. A zene delta blues, de olyan hangulatosan, és olyan érzéssel játsza, hogy pusztán hallgatás után nehéz lenne megmondani, hogy nem egy autentikus louisianai arcról van szó.
Jártunk Stonedirt koncerten és tökéletes volt. A május elseje különösebb majális nélkül telt, hogy aztán jó időben érkezzünk a Yukba. Szellős közönség fogadott bennünket a két darab, baconos sajtos hamburger után. Az este folyamán egyébként volt még Ad Astra és Remorse is, de utóbbiakat én nem láttam, ezért nem is írok róluk. Tegyétek meg a hozzászólásban.
Sokat nem akarok írni a koncertről, nem vág kifejezetten műfajba, sajnos kölcsönfényképezőgéppel tudtuk csak megörökíteni a bulit, de egykét használható kép, és infó-foszlány azért maradt az estéből. Tekintsétek meg szeretettel.
A korai magyar progresszív/alternatív/pszihedelikus metál szintér legmeghatározóbb zenekara volt a Slogan. Bár egy éve már lehetett híreket hallani miszerint újra aktívak a tagok, derült égből ért a meglepetés, hogy Slogan koncert lesz, méghozzá a Wall of Sleep vendégeként lépnek fel.
legutóbbi hozzászólások