Hát, már jó ideje, hogy kijött ez a válogatáskorong a Cromechoes Production égisze alatt, és ingyenesen elérhetővé is tették – valószínűleg elég sokaknak birtokában is van már a „dupla lemezes” válogatás. Ha mégse, hát itt az ideje, hogy megismerkedjünk vele.
A Kutrás Csaba (szintetizátor, sampler), Nagy Ferenc (gitár, ének) és Szakáll Csaba (gitár) által fémjelzett magyar banda tavaly adta ki új anyagát. A felvételeknél sok közreműködőt vontak be segítségül: Feke Zsolt (nagybőgő), Heinfarth György (dob), Kiss Gabriella (vokál), Kiss Viktor (dob), Kóródi Árpi (basszusgitár), Marsi Illés (basszusgitár, vokál), Polli, Somogyi Viktor (gitár); az anyag ettől sokkal színesebb, sokrétűbb lett a többféle zenei hatásnak köszönhetően. Hát hallgassuk meg, mit is tartogat ez a nyolcszámos lemez.
A JOB kezdi a korongot, „Coram Deo” című dalával. A súlyos, orgonára épülő szerkezet az óceán megkövült hullámait idézi, a mélyből feltörő, hörgő hang a monumentális semmit hordozza magában, egy örökre begyökerezett, el nem múló fájdalom érzetét kelti. A gitár széttorzított hangjai olyanok, mintha egy feszes vászon alól akarnának szabadulni a kezek. A végén az elmúlás utolsó hangjai szivárognak fel, lassan beleveszve az idő öröklétébe. Aki szereti a funeral doom nótákat, annak tetszeni fog a banda zenéje.
Itt az idő a hármas korong megismerésére a sorozatból – itt tíz zenekar szerzeményét hallgathatjuk meg a nemzetközi palettáról, az első kettő után pedig bátran mondhatom, hogy nem fog csalódni ebben a válogatásban sem az, ki az előző kettőt már hallotta.
A DMA válogatássorozat kettes lemezének a bemutatásával kicsit megvárakoztattam a nagyérdeműt – remélem a beszámoló utáni zeneorgia majd kárpótol ezért mindenkit. Hát lássuk, mit is tartogat nekünk!
Az olasz trió, a MISTY MORNING nyitja a korongot „Astrosarcophagus” című dalával. A kis bevezető rész után beindul a széttorzított basszusgitár, majd berobban a többi hangszer is. A súlyos, vastag hangzású doom metal szétárad, ötvözve helyenként a ’70-es évek pszichedelikus hajtásaival és a nihilizmussal. Jó a vonalvezetés, a témák egyszerűek de ettől ütnek úgy. A riffek súlyos pörölycsapásként zuhannak alá, brutális hangokkal vegyülve. Van benne valami, amitől nemcsak egyszerű doom metal, és ez a kis plusz elég ahhoz, hogy kiemelkedjenek a tucatbandák közül.
A hazai kezdeményezés első dupla korongja Dávid nevéhez fűződik leginkább: némi segítséggel, de Ő hozta tető alá a zenekarokat, ezzel akaratlanul is, de közelebb hozva a hazai bandák egy részét. A CEP célja a válogatással (többek között) az, hogy összegyűjtsék a feltörekvő, nagy publicitást nélkülöző, feltörekvő, tehetséges csapatokat, lehetőséget adva a megismerésükre. Úgyhogy végül is egy már „régóta kellett volna” munka eredménye szökkent szárba a CEP égisze alatt, hogy idén a második válogatás is megjelenjen (nemsokára erről is íródik egy kritika a stonerrock.hu hasábjain).
A győri négyesfogat – Ádám(gitár), Flo(basszusgitár), Gergő(gitár), Laci(dob) – neve ismerősen csenghet a koncertlátogatók számára, jó néhány tuti koncertet tudnak már a fiúk maguk mögött és persze maguk előtt is, és csak a rend kedvéért hadd említsek meg pár bandát, akikkel tavaly játszottak: Obiat(UK), Kongh(Swe), Khuda(UK), Heirs(Australia). A banda 2007 nyara óta létezik, és kétéves munkájuk gyümölcsét most konkretizálták. A kezemben tartott háromszámos kislemez már a második anyaga a zenekarnak, viszont érdekes csavar az egészben, hogy mégis ez a debütáló, hiszen az első demót egyenlőre nem adták ki.
bulik
legutóbbi hozzászólások