BARBEARS – Doombar EP 2012

A Szegedi négyesfogatról második ízben van szerencsém szót ejteni (az első írásom még az előző

kislemezükről, a 2009-es „Let’s See the Bears”-ről szólt). A 2008-ban alakult zenekar egy-két
személyváltozáson túlesett az elmúlt négy év során, de a magyar közönség ettől függetlenül a
Fekete Zaj fesztiválról és a hazai stoner bulikról ismerheti már rendesen a nevüket, jó hangulatú
bulikat képesek tető alá hozni, a saját számokon kívül olyan jó kis feldolgozásokkal mint pl. a ZZ Top
legendás dalával, a „Blue Jean Blues”-al. A Garamszegi Balázs (ének), Lukács László (gitár), Szabó Béla
(dob) és a korábbi basszeros, Bíró János helyére érkezett Szatmári János mellé ezúttal két vendég is
csatlakozott: Balázs Imre (Volume Feeder) énekes és Vári Gábor (Dystopia) gitáros.

Az új kislemez erősebb elődjénél,itt a stoner riffek és zúzások mellett sokkal több southern
rock hangulatelem kapott helyet. Az első szám, a Misty Dawn (ami helyből lazán, egy kellemes
énekhanggal indul, hogy azután a rövid bevezető után le is szakítsa az ember fejét ahogy illik), tele
van dinamikával, a hangzás vastag és érett, olyat odabasz, hogy az is kettéáll tőle, ami nincs. Jól
kidolgozott témák sorakoznak, néhol elég egyszerű alapokkal, de épp ez az, amitől teljesebb lesz a
kép: száraz sivatagi port fúj az ember szemébe a szél, a kelő nap fénye elvakít. Van súlya a kis dögnek,
belereng minden. A Soul Sucker egy laza kis szerzemény, okos dobtémákkal, karakteres gitárral, a
basszusgitár dübörgésével megspékelve és Balázs hangja kellemesen ércesen repeszt az egész keret
felett. Jó kis fogós dallamokra kapom fel a fejemet, magával ragad a dal stabilitása, mély töltete.
Egy utazás valahol az aszfalton, de igazából nem ott vagy, hanem belül…jó kis váltások teszik még
hatásosabbá az egészet, a jó keverésnek köszönhetően egyik hangszer sem veszik el hátul, minden
kis finomságot hallani lehet ebben az orgiában. A harmadik szám a Death’s Shadow címet viseli, ez
alapból kissé darálósabb, keményebb szerkezettel operál, olyan, mint egy jól összehangolt ipari
gép, látom, ahogy a dugattyúk teszik a dolgukat, a kardánok surrognak, az áttételek pedig kifejtik
a nyers erőt. Megmozdul az egész kép, és mozdulásra késztet mindent maga körül. A csarnokok
mélyén készül valami, ami nem emberi, és ami egyre nagyobb feszültséget idéz elő maga körül, hogy
a végén kétséget sem hagyva magába szippantson. A záró tétel a Devil’s Justice (ennek hivatalos
videóját megnézhetitek a cikk alatt) már inkább a southern rock jegyében dübörög, van benne jó sok
kosz, ami kell is az ilyen déli mentalitású zenékhez, nem is kevés. Egyszerűen beáramlik a vénákon
keresztül a véráramba ez a zene, finom karcosságával, felpörget és nem hagy nyugodni. Mint amikor
tavasszal az ember motorra vágyik, hogy újra úton lehessen, olyan érzést sugároz az átgondolt,
kiforrott szerkezetből rezdülő hangulat.

Összességében megérte ennyi időt várni az új anyagig, egy nagyon feszes, nagyon karakán kislemez
jött ki a szegedi bandától, és egyik dal sem okoz a southern/stoner rock kedvelőinek csalódást –
ellenkezőleg: egy új utat nyit. Nézzetek rájuk!

a/d/sly

Facebook: http://www.facebook.com/barbears

Bandcamp: http://barbears.bandcamp.com/

Post navigation

Leave a Reply