A 2001-ben alakult zenekar 2006 óta működik ezen a néven, 6 éve változatlan felállásban, Gulyás Ádám Gitározik, Mayer Máté Basszusgitározik és énekel, és Gergő dobol. Több demo, és két kislemezük jelent meg az utóbbi évek során, az utóbbi kettő összeolvasztásából született meg az első lemez, ami gyaníthatóan ennél nagyobb időszakot ölel át eklektikáját tekintve. Vannak rajrta azonban stoner, southern, meg grunge témák is, ráadásul voltak olyan kedvesek, hogy felkértek a kritikára, ígyhát megmondjuk a véleményünk Involution témában.
Ők azok
Alapvetően két részre bontható a lemez, van az egyik rész meg a másik. Gondolom a két EP számai ezek, egymástól gyökeresen elkülöníthetőek, mind zeneileg, mind hangzásilag, mind minőségileg is; az egyik pakk az Souls for Sale, Song to Kill, Napalm Beach, Woodstock négyes, a másik pedig a Southern, Fanat-X, Fogyassz, Skeleton’s Dream, és az Eastern, amit igazából inkább az előzőhöz sorolnék.
Nem tudom, hogy időrendben hogyan születtek a számok, az első pakk kicsit vékonyabban de mégis jobban szól, kevésbé metálos, inkább punkos, alternatív, meg grunge-os beütésű, de egészében véve profibb, és sokkal koherensebb összképet mutat minden szempontból mint a másik.
Innen, meg a lemezről amúgy a legkedvencebb számom, a Souls For Sale, amihez egyébként klip is készült (még nem láttam, de bizonyára nemsokára fent lesz a youtube-on, figyeljétek a zenekar csatornáját). Ez amolyan egyszerű, seattle-i, pearl james ízeket felvonultató dalocska, borzasztó fílinges, tökéletesen idézi a 90′es évek eleji amerikai rockzenét. Ebben a számban a gitárszóló is zsivány.
A Song to Kill a Speedblow zenekart idézi legjobban, kicsit metálos, kicsit délies, kicsit punkos, bunkó, ámde fülbemászó témákkal, fasza tempóváltásokkal. Koncerten biztos üt. Hasonló szellemiségben fogant az ezt követő Napalm Beach is, ahol a rokkolást tisztább, elszálós részek szakítják meg, a pakkot záró Woodstock pedig egy jókis elszállós pszihedelikus, egészen sztóner cucc, jammelős betyáros basszus részekkel, fasza nóta ez is.
Ez a 4 dal tehát abszolute kellemes hallgatnivaló, hibái sajnos vannak, gyakran pontatlan, gyakran érzem úgy hogy ötlet híján inkább befejezik a srácok a számot, de összességében jók ezek a dalok.
Zenélnek is
Sajnos a maradékról nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni, a fenti hibák hatványoottan jelentkeznek, a hangzás, bár erőteljesebb valahogy nem az igazi, hosszútávon kifejezetten fáraszt. Ha jellemeznem kéne, akkor egy kissé punkos Alabama Thunderpussy, vagy Beaten Back to Pure ugrik be elsőre, ami néha Queent, néha oldalláncos súlymetált szeretene játszani, például ezeket egyszerre mind a Fanat-X című dalban. A Fogyassz című tétel is amolyan harántterpeszes 3/4es gyatyás, ugrálósmetál cucc, a Southern című pedig amolyan kamionsofőr metál furán félbehagyva.
A két pozitív nóta ebből a pakkból az Eastern, és a Skeleton’s Dream. Az utóbbiban a zene leginkább a Blues for the Red Sun Kyussára emlékeztet, az énektáma nagyon sivatagi, a többi hangszer meg közepesen hűen követi azt a vonalat. Az Eastern pedig lehetne az összekötő kapocs a két számcsomag között, hangzásilag, minőségileg valahol a kettő között helyezkedik el. Azonban ami miatt a másik kedvencem az anyagról, hogy ebbe a dalba sikerült valami meglehetősen egyedi ízt csempészni, van benne húzós sztóner téma, keleties, Toolt idéző drámai elszállás, dühös doomos hörgés, az egész mégis jól összeál. Ez is egy nagy pirospont a lemezen.
Összességében véve szerintem a cucc inkább demo minőség minden szempontból, vannak rajta számok amiket tuti hallgatni fogok, és vannak sajnos amiknél kilóg a lóláb. Az anyag legnagyobb erőssége szerintem az énektémák, és a grungeos-punkos dalok.
A http://www.involution.hu/ -ról letölthető az egész, meg van sok fotó, meg szöveg, olvasgassátok szeretettel.
Imádom őket!
“indításnak” jó anyag ez. csak így tovább =)