Interjú Kirk Windsteinnel

Július 4.-én a Wigwamban játszott egy minifesztivál keretében a Crowbar zenekar, és abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy beszélgethettünk pár percet a zenekar énekes/gitárosával, alapítójával, a legsúlyosabb  mocsárriffek mesterével Kirk Windsteinnel. Ha kiváncsi vagy súlyzózik-e Kirk, akkor katt, nemsokára pedig a koncertbeszámoló is érkezik tömkelegnyi képpel.

Az első kérdésem: hogy vagy?
Hogy vagyok? Jól, köszi!

Így tíz perccel a színpadi szereplés előtt?
Tényleg tíz perc múlva a színpadon kell lenni? Remekül vagyok, tényleg nagyon jól, a turné nagyon jól megy eddig.

Régebben azt mondtad, hogy a Down az elsődleges zenekarod, most mégis a Crowbarral turnézol.
Hát, akkor a Down volt az első projektem, most a Crowbar az. Ha hazaérek, megyünk a stúdióba, akkor a Crowbar lesz még az elsőszámú projekt, aztán meg a Kingdom of Sorrow lesz az első számú, mert megyünk turnézni.

Látom, mindig alakul.
Naná. Csak így lehet.

Mikor voltál utoljára otthon? Tehát nem stúdióban vagy turnén?
Óh, csak pár hete, talán három hete.

Mivel töltöd ezt az időt?
A menyasszonyommal meg a lányommal vagyok, amennyit csak lehet. Szeretek kint lenni az udvaron, kertészkedni, filmet nézni. Súlyzózom, kardio-edzéseket csinálok, egészséges kajákat eszem, pont, mint egy hétköznapi ember.

Mit csináltál, mielőtt zenész lettél?
Mindig is zenész voltam, 13 éves korom óta. Óh, idejét se tudom, mikor volt már az, most 45 vagyok.

Milyen lesz az új album? Lesz valami témája, koncepciója?
Nem, semmi koncepció. Súlyos lesz. Jó dalokkal, zseniális riffekkel és hibátlan énekkel.

Van olyan banda, amely máig hatással van rád? Vagy új zenekarok, amelyeket mostanság hallgatsz?
Inkább én vagyok hatással másokra. Van egy új banda azért, az Armed for Apocalypse-t említeném talán. Egy haverom filmezett velük, így ismertem meg őket. Ők jók. Nem vagyok az a fajta, aki csak beül az autóba és betesz mindenféle új lemezt. A hetvenes évek zenéjét szeretem. Tudjátok, az „igazi” zenét. Thin Lizzy, Led Zeppelin, Motörhead, Saxon, Iron Maiden, Judas Priest, Kiss, ilyenek. A hetvenes évek, azok voltak a zenék.

Maiak közül? Semmi újdonság?
Az Armed for Apocalypse, ők jók, de nem igazán van más. A menyasszonyom 20 évvel fiatalabb nálam, így hallgatok mostani zenéket, de nem igazán megyek utánuk. Miatta kezdek értékelni olyan zenéket, mint a Slipknot, Marilyn Manson, amiket mondjuk ti öregesnek gondolnátok. Úgy érzem, most már elég öreg vagyok, hogy meghallgassam ezeket a zenéket, tetszenek, élvezem őket. Nem igazán megyek az újdonságok után. Mindegyik kibaszottul ugyanúgy szól, és kilométeres neveik vannak, félméteres nevek, amelyikben benne van, hogy killing, meg attack, meg ilyenek.

Mit szólsz az elötted játszó bandákhoz?
Tudod mit? Örülök, hogy ezt megkérdezted. Szerintem ez egy tökéletes kis csomag. Hallottam minden bandát, néhányat meg is néztem, és szerintem mindegyik nagyon jó volt és jól illett a Crowbarhoz. Jó kis felhozatal. Tudod, néha ilyenkor gyerekek játszanak, az első koncertjük… Persze nem akarom őket se leszólni, de itt most egyáltalán nem erről volt szó. Bárki is szervezte ezt, jó munkát végzett. Igazán élveztem őket. A Redrum haverzenekar és nagyon jó kis banda, de a helyi zenekarok is nagyon jók. Hallottam pár igazán jó dalt. Volt, hogy felpattantam az előző interjúk egyikén és ki kellett mennem belehallgatni.

Gondolod, hogy egy kis Kelet-európai ország zenekara a Crowbar nyomdokaiba léphet?
Persze, ha elég jók!

És szerinted képesek-e hasonló dolgokat közvetíteni, mint a Crowbar?
Már meg is teszik! Amit az előbb lent hallottam. Meggyőző volt, lenyűgözött.

Köszi! Most pedig szeretnénk a színpadon is látni, ha nem gond, úgyhogy ennyi az interjú!
Itt én vagyok a főnök, én vagyok a buli Lemmyje, a buli akkor kezdődik, amikor én akarom.
Esetleg fotókat akartok még?

Nem, inkább a gondolataidra vagyunk kíváncsiak.
Oké, kúl. Pillanatnyilag ezt gondolom: Megiszom ezt a sört, pisálok egyet, aztán szétrúgom a seggeteket a színpadról!