A hazai kezdeményezés első dupla korongja Dávid nevéhez fűződik leginkább: némi segítséggel, de Ő hozta tető alá a zenekarokat, ezzel akaratlanul is, de közelebb hozva a hazai bandák egy részét. A CEP célja a válogatással (többek között) az, hogy összegyűjtsék a feltörekvő, nagy publicitást nélkülöző, feltörekvő, tehetséges csapatokat, lehetőséget adva a megismerésükre. Úgyhogy végül is egy már „régóta kellett volna” munka eredménye szökkent szárba a CEP égisze alatt, hogy idén a második válogatás is megjelenjen (nemsokára erről is íródik egy kritika a stonerrock.hu hasábjain). Lehetne most arról regélni, hogy mi mindent lehetne tenni a hazai, nem csekély számú, különféle stílusú underground bandák, klubok és szerveződések összefogásához: Dávid megtette az első lépéseket a maga módján, és ez már valami.
A POET OVER VIENNA nyitja a sort a „Duty Free Princess” című dallal. A szerkezeti felépítés nagyon jó, a hangulatok, a mozdulatok egységes képet takarnak, bár van pár apróság, ami fontos: a keverésnél a gitárok kaphattak volna még egy kis mélyet a félig torzított részeknél, és a dobhangokra is ráfért volna. Jól kivehető képek villódznak a tudat mélyén, ahogy a hangok egyre gördülnek elő…a vége felé a tudatos széthullás, az effektek nagyon erősek, de ez bőven belefér…A CHOICE WITH NO VOICE egy könnyed dallal ajándékoz meg minket a „Wise Man In Their Bad Hours” című számban. Finoman úszó felhők kacsintanak a napra, ahogy az első, betonszürke vonalak fölé behajolnak a hangok. Árnyékok a napsütésben, egy délután, ami tökéletes. Változatos szerkezet, laza előadásmód jellemzi a zenét; minden olyan légies – jól megkomponált dallamok sodra visz tovább. Itt is jut hely az erősebb és a visszafogottabb játéknak – megannyi nyíló lehetőség. Az RKIT „Black Winter” című szerzeménye egy kicsit chill-out beütésű, de nincs ezzel semmi baj. Érdekes, kopott hangulatot támaszt fel a zongora hangja, ahogy egy-egy dallam erőre kap, és átszeli a délutáni szoba félhomályát. A dal igazán a második félben indul be, több hangszer is helyet kap, feldobva ezzel az addigi lazaságot, most minden megmozdul, a változás egy pillanat alatt beindul, és a képek ömleni kezdenek. A RISE OF DAY „Under the Water in a Peaceful World” című post rock dala a következő a sorban. Finom hangokkal operálnak: a kompozíció kellemes és ki van töltve rendesen, de nincs sem túldíszítve, sem a minimalizmus olyan fokára nem süllyed, hogy ez problémát okozna. A dobbal ugyanaz a bajom, a mély hangok hiányoznak belőle, így túl élesen szól. Megértem én hogy nem egyszerű a dolog, de nem is olyan bonyolultJ Kellemes hétvégi pihenés, a világtól távol – mindez egyszerűen elmondva.

A FORCE BACOUT „Dawnlights” című dala is inkább az elektronikus vonalon mozog, az alapok egyszerű sémára épülnek, a színezés az, ami felpörgeti. Leginkább valami kliphez vagy filmzeneként tudnám elképzelni/leírni, a tempója miatt pláneJ Nyugis kis zene ez, különféle hatásokkal, amik jót is tesznek vele. Kalandos elektronok zuhannak neurotikus pályára, a sterilitás ugyanúgy megtalálható benne, mint a meleg színek…napsütés vagy árnyék – kinek mi tetszik. A KONTROLLZÉ neve jópár embernek ismerős lehet, az alternatív zenében utazó banda most a „A remény töredéke” számmal képviseli magát a lemezen. A kezdet egy egyszerű dallambeúszás – könnyed ébredés a falak között. Gondolatként sorjáznak elő a hangulatok, letisztult hangok, érdekes, elgondolkodtató szöveg, laza zene…jól összerakott darab ez, kifejező, álmos szemekkel néz minden kis vibrálása a megnyugvás mosolyával. Elmélkedés a lépcsőkön. A CHICKINZ „Mindig süt a Nap” elnevezésű dala elég fura volt elsőre nekem, de azután kezdtem megbarátkozni vele. Ez is egy utazás valahová – a monoton hangok ismét egy lágy nyári képet (már a cím alapján is) villantanak be, a narrációk (nemcsak magyar nyelven) szólnak, így kissé olyan lett, mint egy darab egy filmből, amikor bolondozó fiatalok utaznak a villamoson, recseg a por az aszfalton, de belül valami egészen békés, nyugodt helyen vagyunk (mondhatnám: egy belső udvar eszmélései). Érdekes zenei közeg ez, egyszerre elektronikus és mégis valahogy más, egészen különleges. Az ALONEFEATMYSELF szintén egy elektronikus csemege a lemezen, a „Frog Street” című daluk egész kerek darab. Egy önmagában vizualitást kereső világ képe ez, ködös utcák képei, felbuggyanó hangok terjedése ópium-lassúsággal. Visszatérő kapaszkodók az elektronikus jelek a falba égetve, egy új nemzedék árnyékai, egy pillanatnyi kivetülés bentről. Megfogni a lényeget – könnyű és nehéz egyszerre, mert amit elmondasz, már nem ugyanazt jelenti. Belefolyni a hangokba, atomi részecske szinten…és felriadni, ha véget ér a könnyű álom. A SUBURBAN NEON dala az „Ont he Way” címet viseli. Érdekes zene ez, mert a laza szerkezetű, nyugodt dallamokra egyfajta rap-es ének épül fel, miközben a zene egyes betétei is kísérik, így kialakul egy kis disszonancia. A refrénrészeknél előtérbe kerülnek a metalosabb témák, hatások, így az egész kialakuló kép egy érdekes hangulatot eredményez, amit újra és újra kell hallgatni, míg meglesz a kulcs hozzá. Az AVAR „Csak az számít, amit teszek” mély, sötét hangulatú alapokkal van ellátva az elején, ahol egy női és férfi párbeszéd hangzik el. Közben a zene kap egy adag szimfonikus löketet a vénáiba, majd ismét lenyugszik, és a narrációk egymást érik itt is. A melankolikus érzés kivetülése nem annyira húz magába, és ez jó, inkább arra késztet, hogy elgondolkozzon az ember a dolgain. Jól összerakott darab ez, nincs mese és mellébeszélés. A 41939 a „Stillborn (Chapter #2: Nihil)” című dala az utolsó az első korongon. Az egész szerkezet egy viszonylag monoton alapon nyugszik, amely recseg-ropog (épp ezért majdnem azt mondtam rá hogy industrial/EBM). Kellő energia van benne a sötét hangulatához képest, nem untat, nem fáraszt, hanem van benne egy kihívó cinizmus, ami megosztja kissé a hatást, de pont jól és karakteresen. Könnyed ez a dal és mégis egy kissé nehéz befogadni, bár aki szereti a hasonszőrű zenéket, annak nagyon is tetszeni fog.
A második korongot a LEVEL EXIT „Follow the Ritual” című nótája indítja be. Egy súlyos, death metal zúzásról van itt szó, beteg hangulattal, morbid részekkel. Minden vastagon szól, kissé „kopottan”, ami jót tesz neki. A kattant kis betétek, a fura színezetű részek erősen tagolják a kemény verzéket, a folyamatosságban így keletkezik a változatosság ereje. Nem egy egyszerű sablon, az biztos. A MARIONETTE ID neve is ismerősen csenghet a hallgató számára, itt most a „Days Turn Into Years” dallal képviselik magukat. Ez a post rock/alternatív/metal keveredés elég jól kiadja a megfelelő tartalmat, ez a fajta ötvözet már ismerős lehet mindenki számára, azonban a banda mégis tartogat meglepetéseket közben. Néha az Anathema újabb lemezei jutottak eszembe róla, néha valami teljesen más, mindenesetre elég egyedi ízű ahhoz, hogy biztosan előrébb jussanak. Kellemes hangok olvadnak össze, érzékletesen kifejezve a tartalmat. A RONCSIPAR a következő elkövető, a „60Hz a véráramban” című kompozíciójukkal. Ez az elektro/industrial banda egy elég sajátos utat követ, ami megköveteli a precízséget és az átgondoltságot. Szerencsém volt több anyagukat is hallani már, így csak üdvözölni tudom őket ezen a korongon. Beteg szövegek, amik elgondolkodtatóak, hozzá torzított ének, húsbavágó hangulatok, súlyos hatások. Minden hideg és szinte post-apokaliptikus hatású. Szókimondó valóságuk bélyeg, amit nem szeret az ember önmagán viselni, de pontosan ez kell, nem pedig elcsépelt közhelyek. A FUNEBRE „Here and Now”dala egy igazi black metal szerzemény. Súlyos tempó, gyors, pörgő tartalom, beteg ének, és zúzás. Ez jellemzi legjobban ezt a zenét, bár az is igaz, hogy nem sok újdonságot hordoz magában. Mégis jó hallgatni, az akusztikus rész is előnyére válik a tartalomnak, de igazából a szerkezetben ez várható pillanat volt. Ettől függetlenül egy korrekt darab, az biztos. A NICHTSTUER „Emigráltak” című szerzeménye egy monoton, állandóan ismétlődő loop-ra van építve, hozzá jön a kiábrándult szöveg, a nihilizmus érzése. Nem lenne rossz ez a közönyös zene, csak egy idő után valahogy nekem túl hosszúnak tűnik, így talán nem ártott volna neki, ha még egy-két hang csatlakozik az egyhangú alaphoz, ami kiemeli, feldobja, mert ami hallható is benne, az valahogy elsikkad a keverés közben…A MEMPHIS.ATTAX.KAZAHSTAN! dala elég érdekes zajkollekció, ha mondhatom ezt. A „Kaukázus” című track főképp zörejekből, széttorzított effektekből, sistergésből áll, ha már ennyire körülírtam, talán rá lehet fogni a noise jelzőt, bár nem akarok senkit beskatulyázni. Nem is tudom, mit mondhatnék – azt nem hogy csak magának játszik az előadó, mert van aki szereti ezt a zenei közeget (köztük én is), de ebben nehéz kiemelhető monumentumot találni, mert ez nem egy dallamsor, hanem sok zajforrás egyetlen keretbe sűrítve. Értelem? Szakadás? Összeomlás? Nem tudom. A WAIT FOR A MISTAKE „The Breaking Point” nótája egy modern metal/metalcore szám igazából véleményem szerint, amiből az utóbbi években ugyanúgy Dunát lehetne rekeszteni, mint a post-rock vagy stoner bandákból, amik szintén gombamód szaporodnak mostanság. Visszatérve a WFAM zenéjére – az alapok között érdekes, ötletes részek is előfordulnak, de sajnos a nagy többsége a témáknak sablonos. Jól játszanak, a felépítés elosztása is jó, az énekkel sincs baj, de annyira nem produkálnak kiemelkedőt, hogy azt mondjam: wow! Ettől függetlenül egy hallgatható, könnyen befogadható dalt kapunk a fülünkbe. A ZOISITE ezen a korongon a „Dadaist Rave Party” szerzeménnyel örvendezteti meg a zajra vágyók fülét és lelkét. A fő értelmét nem keresem, azt csak az alkotók tudják elmondani, de ez a zajba öntött kifejezés elég kattant ahhoz, hogy felkeltse a hallgató figyelmét. Furcsa frusztráció ez – bent, kint, együtt a kettő: világkép, ami mindent elárul a statikus zörejeken keresztül, ami kifejez valamit a minimalitásával, és épp ezért nem elhanyagolható a ráfigyelés. Ébredező lelkek sikolya – mi meg csak nézünk. A PET SHOP NOISE „Die Die Die Die” track-je nem igazán az én világom. Oké hogy rengeteg kísérletező elektronikai zene van, rendben hogy a noise stílusban nem épp az értelmet kell keresni, de ez talán már egy picit öncélú kergetőzés a sikátorokban. A megszaggatott zajkollázs érdekes mellesleg, nem mondom hogy tartalom nélküli, és bizonyára munka is van benne. A szétfolyó, szétváló hangok mindenesetre engem beterítettek, az biztos, hogy nem szól rosszul – csak én nem tudom hova tenni. A THEM ON GRAIL Ossian feldolgozása, az „Acélszív” sem vitt közelebb a megoldáshoz. Mondjuk én sose szerettem az Ossiant, de ezt pláne nem tudom hova rakni. Értelmetlen sikoltozásból, nagyon zajos zenei részből áll az egész felvétel, igazából számomra értékelhetetlen és felesleges. Valahogy így vagyok a ZBX98@+°& „Véres fos az ovónénin” című nótájával is. Értelmetlen prüttyögés és zúzás váltja egymást, én ilyet utoljára jó tizenéve műveltem, de akkor se gondoltam komolyan…A végére pedig maradt a KARAK „Bazmeg zavar” című szintén értelmezhetetlen alkotása. Mit mondjak? Rövid és velős, mint az előző kettő, és kb. ugyanannyira volt ennek is helye itt, mint az előző kettőnek.
Összességében két jó válogatás állt fel a végére, nagyrészt jó számokkal, fejlődőképes csapatoktól, csak azt tudom javasolni, hogyha érdekel, akkor töltsd le ingyen, mert megteheted, ugyanis ha jól tudom, csak ebben a formában van terjesztve. Akit pedig esetleg sért a kritikám, annak üzenem: ne verje véresre az orrom: ez a munkám.

Pont: 8

Tracklist:
CD1 (alpha):
POET OVER VIENNA-Duty Free Princess
CHOICE WITH NO VOICE-Wise Man in Their Bad Hours
RKIT-Black Winter
RISE OF DAY-Under the Water in a Paceful World
FORCE BACOUT-Dawnlights
KONTROLLZÉ-A remény töredéke
CHICKINZ-Mindig süt a Nap
ALONEFEATMYSELF-Frog Street
SUBURBAN NEON-On the Way
AVAR-Csak az számít, amit teszek
41939-Stillborn (Chapter #2: Nihil)

CD2 (omega):

LEVEL EXIT-Follow the Ritual
MARIONETTE ID-Days Turn Into Years
RONCSIPAR-60Hz a véráramban
FUNEBRE-Here and Now
NICHTSTUER-Emigráltak
MEMPHIS.ATTAX.KAZAHSTAN!-Kaukázus
WAIT FOR A MISTAKE-The Breaking Point
ZOISITE-Dadaist Rave Party
PET SHOP NOISE-Die Die Die Die
THEM ON GRAIL-Acélszív (Ossian cover)
ZBX98@°&-Véres fos az ovónénin
KARAK-Bazmeg zavar