Lo-Pan 0
Az ohio-i Columbus városából származó Lo-Pan a körülbelül egy évvel ezelőtt megjelent Sasquanaut című lemezével keltette fel az érdeklődésemet. Alapjában véve Kyuss-os megközelítésű zenét tolnak a srácok, ami az elmúlt évtized számtalan kedves, ám felejthető kópiabandájából kiindulva akár már unalmas is lehetne, azonban úgy tűnik, még mindig lehet mit hozzátenni ehhez a zenei vonalhoz úgy, hogy abból tartalmas, sőt jobb esetben előremutató eredmény szülessen.
Mivel a kor szellemét követve a hivatalos weblap és a myspace profil sem bővelkedik információkban, a megalakulás éve, körülményei, tagcserék és miegymás, amiket ilyenkor le szokás írni, rejtély maradnak. Itt láthatóak viszont a jelenlegi tagok, és (nem sorrendben) így hívják őket:
Jeff Martin - ének, J. Bartz - dob, Skot Thompson - basszusgitár, Brian Fristoe - gitár

Hogy a Lo-Pan mennyire nevezhető előremutatónak, azt még nem sikerült eldöntenem, de annyi biztos, hogy minőségi muzsikáról van szó, ami a stílus kötöttségéhez idomulva igyekszik halványan belecsempészni más rokon műfajokat is, legyen szó belassulós doom, vagy éppen ‘70-es éveket idéző témákról. (Ha már itt tartunk, sajnálom, hogy meglehetősen kevés zenekar próbálkozik olyan szokatlanabb műfaji átfedésekkel, mint mondjuk ahogyan a Zippo fekteti progresszív alapokra a stoner rock hangulatát, de a Lo-Pan esetében ez nyilvánvalóan nem is volt cél.) Különösképpen az ének tett komolyabb benyomást rám, Jeff kifejezetten változatos, fogós és érzelmes dallamokat hoz, a hangszíne pedig igen jól passzol a Lo-Pan mélyre hangolt, koszos-füstös hangzásához.
A 2009 eleji, igazán bájos borítóval ellátott Sasquanaut állítólag a zenekar második kiadványa, az elsőnek azonban egyelőre sehol sem leltem nyomát, úgyhogy addig is marad ez a nyolc, kerek 50 percet kitöltő dal, melyből öt - nem túl jó minőségben bár, de - myspace-en is meghallgatható. Az album sorrendjét követve név szerint: Dragline, Savage Henry (legjobb!), Kurtz, Callahan, valamint Kramer.
Ha ki kellene választanom az idei év legemlékezetesebb stoner rock lemezeit, a Sasquanaut jó eséllyel köztük szerepelne, bízom benne tehát, hogy a következő koronggal még maradandóbbat alkotnak majd.

Hozzászólások RSS-ben
E cikkhez még nem érkezett hozzászólás