Az alig egy éve működő Bálványvér nem kevés kizárólag kiváló zenekart hozott el eddig nekünk, olyan neveket, mint a Rosetta, Nadja, A Storm of Light, és még sorolhatnám, ennek ellenére úgyérzem kevés érdeklődést kapnak ezek a bulik a közönség részéről, pedig pedig.. Az eddigi igen erős listára sikerült hétfőn egy újabb fasza koncertet felvésni; a Roadburn felsztivált is megjárt svéd Kongh mellett, az brit Khuda duoja, és a győri Rosa Parks játszott a Dürer kert kistermében. Ez utóbbi zenekar nyitotta a bulit, a post-rock romantikus vonalát képviseli a zenekar, szép dallamok, elszállós témák, kevés durvulás, azok is a megfelelő helyen, egyben volt a zene, minden téma a helyén volt, és minden téma benne is volt a számokban aminek egy valamirevaló postrock dalban benne kell lennie, de sajnos ennél semmi többet nem nyújtott a négy arc, de legalább egyikük sem játszott földön fekve. Összességében jó volt a kb fél órás koncert, jól is szólt.
Az őket követő Khuda lemezen nagyon nem tetszett. Túl minimalista, száraz, vontatott nekem, ezen a koncerten azonban ennek pont az ellenkezőjét hozta össze a két szőrös brit. Dob és gitár felállásban, vokál nélkül zenélnek az úriemberek, Tom Brooke gitáros samplerrel beloopol valami gitáralapot, és arra építkezik aztán a zene, ami egyébként komorabb, disszonánsabb, metálosabb mint a Rosa Parks. A két fazon teljes extázisban nyomta végig a bulit, Tom füstölőt is gyújtott, Steven Myles dobos, pedig alig nézett fel a hangszeréből, buddhista szerzetesre emlékeztetett, ahogy átszellemülve játszott. Sajnos ők is csak 40 percig maradtak a színpadon, és a hangzás itt már kezdett elszabadulni, jól szólt ugyan, de egyre hangosabb lett, jóval átlépve az élvezhető határt.
David Johanssonék morcos vikingként vonultak a színpadra, oszt nekiláttak hang-mocsárrá változtatni a termet.
A Roadburn fesztivált is megjárt Kongh zenéjét leginkább saját szavaikkal lehet jellemezni; Six hundred and sixty six possessed Orange Amps under water, azaz 666 megszállott Orange erősítő a víz alatt. Nos most messze nem a víz alól szólt a zenekar, a korábban is már határokat feszegető hangerő tovább fokozódva még egy döglött lovat is felébresztett volna, sajnos kásává változtatta az Orange cuccok hangját. Kár érte, mert a zenekar brutális koncertet adott. A nagyjából egy óra alatt inkább a pörgősebb mármár blackmetalba hajló, súlyosabb számokra koncentráltak, de a kevéske elszállás, meg belassulás is nagyon a helyén volt.
Összességében példás buli volt, az összhatáson csak a hangzás rontott kicsit, ezen a koncerten nekem a Khuda volt a befutó, de ez minden bizonnyal csak hangulat kérdése volt.
Kongh @myspace, Khuda@myspace, Rosa Parks@myspace, Bálványvér blog
Rosa Parks
Khuda
Kongh
Flyingbride képei
Khuda
Kongh
itt a link ahogy igértem az énfajta koncertbeszámolómról:
http://kronosmortus.hu/node/20857
jajaja…majdnem kiment a szürkeállományomból: az én beszámolóm is lassan elkészül, majd ha meglesz, valahogy becserkészem a linket ide, ha nem gond…:)
Jó nagyot!
Szerintem a Rosa Parks, a (számomra első) Szegedi bulijánál jobban szólt, mivel a komplett cucc ki volt hangosítva, így a dob is. Nekem jobban átjöttek a finom és súlyos részek zörejei, padlón fetrengései vagy épp pszihedelikus megszállotságai, épp ettől szólt kibasz jól a győri négyes. Én elégedett voltam velük. A Khuda nekem is jobban bejött élőben, felvételen valóban nagyon szárazan szólnak, de a koncert sütött a teljes átéléstől, mi meg fürödhettünk a beerősödő hangorkánban…:) A Kongh…én főképp őmiattuk mentem, és valóban egyetlen zavaró dolog volt csak a koncertben: iszonyatosan hangos volt, ami az élvezhetőség rovására ment. Mert ez a zene is pont a katarzisos és elszállós részek kellemes összehozataláról szól…bezony. Reméljük legközelebb:)