Érdekes ez a két német, Ingmar és Claus. Elsőként kvintettnek próbálták a zenekart, de nem jött be. Majd úgy gondolták, hogy a basszusgitár és dob elég, de karcsú lett. 2004-ben egy énekessel vették fel a demot, ám utána úgy döntöttek, nem szükséges ‘standalone’ vokál. Az mondják, így sokkal jobb. Nem kell megalkudniuk, és a legkisebb gondolatot is megvalósíthatják együtt. Lássuk, sikerült-e nekik!
Zenéjük valóban komplex. Alapja a lassú, hömpölygő stoner, ami nem kifejezetten amerikaias, mindinkább kellemes szájízt hagy. Kellően markánsak és tökösek a riffek, karcos a gitár. Ezt tördelik szét és kevernek hozzá leheletnyi elektronikát, pszihidéliát és experimentális elszállást. Ahogy Srég kolléga írta, ez agyasabb fajta. Az ének különös, főleg mikor együtt énekelnek, mintha halványan disszonáns lenne. Mivel német anyanyelvűek, ezért némileg kihallatszik az akcentus, bár sok helyen tökéletes a kiejtés, mintha kedvük szerint váltogatnák. Ez is ad egyfajta pozitív bukét a produkciónak.
Szövegeik általában valami érzésről, illúzióról vagy csak egy képzeletbeli képről szólnak. Mindenképpen illik a zenéjük hangulatához.
Általában hazájukhoz közel turnéznak, de voltak már Bécsben is. Reméljük, egyszer bemutatják zsenialitásukat nálunk is.
Az utolsó két albumukat, a 2008-as Heavy Zooo-t és a 2007-es The sun behind the dustbin-t, mely sokkal lágyabb, mint az előbbi, teljes egészében meghallgathatjátok a last.fm oldalukon, ami kiemelten javalott tevékenység! Klippjeiket pedig a májason találod.
Beehoover @ last.fm
Beehoover @ myspace.com
Beehoover @ official page
legutóbbi hozzászólások