A Townes Steve Earle legújabb albuma: tisztelgés egy régi barát és tanítómester, Townes Wan Zandt (1944-1997) előtt. Earle, az 54 éves muzsikus ezen albumának jópár dala örökre bevésődik az emlékezetembe, mielőtt azonban kitérnénk ezekre, nézzük meg, mit is érdemes tudni erről a figuráról, aki az Egyesült Államokban a szcéna egyik kiemelkedő alakja.
Texasban nőtt fel és karrierjében vízválasztó volt az 1993-as év, mikor is teljesen felhagyott a zenéléssel, olyannyira eluralkodott rajta heroin-függősége – ráadásul kábítószerrel és fegyverrel való visszaélés miatt börtönben is volt ekkor, ahonnan már tisztán szabadult. A mélypont előtt lemezei a Nashville-ben akkor meghatározó rockabilly stílusban készültek(ott dolgozott és élt 20 éves korától kezdve), addig a börtönévek után stílusát tekintve kivirágzott, gazdagabb lett, miközben sikerült megőriznie valamit gyökereiből, a countryból.
13 stúdió-album, 7 válogatás és 6 élő felvételeket tartalmazó lemez, számolatlan single jelenti a zenei karrier gerincét. Több dalát felhasználták különböző filmekben, egyszer a General Motors egy reklámjában is. Dolgozott együtt Sheryl Crow-val, Patti Smith-el és több más banda mellett a Pogues-szal is. Rendezett színdarabot, írt könyvet és gyakran nyilatkozik politikai témákban. Elkötelezett élharcosa a halálbüntetés elleni mozgalomnak és erősen bírálja a terror elleni háborút. Feltűnt politikai tárgyú dokumentum-filmek mellett a Drót című sorozatban is, ahol hajléktalan heroinistát játszott igen meggyőzően. Hogyha az eddigiekhez hozzáfűzzük, hogy hétszer házasodott (oké, kétszer ugyanazt a nőt vette el), akkor láthatjuk, hogy nem hétköznapi figuráról beszélünk.
A Townes igazi tribute lemez: Earle számára kiemelt, fontos dalokat játszik, melyeknek szerzője Townes Wan Zandt. Utóbbiről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy tragikus sorsú country énekes és dalszerző volt. Alkoholistaként és kábítószerfüggőként élte le az életét, mániás depresszióban szenvedett és sosem sikerült kitörnie az olcsó motelek és útmenti csehók világából. Bár dalai számos esetben juttattak zenészeket (Willie Nelson, Norah Jones, Bob Dylan) a slágerlisták előkelő helyeire, ő maga sosem arathatta le kreativitásának gyümölcsét. Jellemző, hogy halála vodkától részegen, marihuánát szívva, begyógyszerezve következett be az 1997. év első napján. Steve Earle fiával (Justin Townes Earle), feleségével (Allison Moorer) és zenész barátjával (Tom Morello: Rage Against the Machine, The Nightwatchmen, Street Sweeper) játszik közösen a Townes albumon.
Steve Earle – Pancho and Lefty
Összesen 15 számot tartalmaz a lemez. Melankolikus, gyakran keserű, itt-ott kifejezetten szomorkás az egésznek a hangulata. A Pancho and Lefty című balladával indít, majd sorjáznak egymás után a hol countrysabb, hol bluesosabb darabok. Van itt szerelmes dal (Colorado Girl), hegedűs bendzsós vidámabb nóta (White Freightliner Blues), modern hangzású, elektromis gitárral megtámogatott alternatív szám erősen torzított énekkel (Lungs) és persze igazi mocsárhangulatú néger blues (Delta Momma Blues). Személyes kedvenceim: a Lungs-ban a feszes ritmus és az ének elkeseredett keménysége, kiszámított lassú üteme és felette a dallam szárnyalása maga a tökéletesség. Rake címen kapunk egy keserédes balladát, szomorúság, ugyanakkor végtelen bölcsesség és nyugalom árad a három és fél percből. Pörgős, egymásnak felelgetős ballada a Mr. Mudd and Mr. Gold, olyan igazi tábortűzhöz és csillagfényes éjszakához illő. A Colorado Girl mindezek mellett napsütéses, bizakodó és reményteli, ami a beteljesült szerelem ígéretét hordozza magában.
The promise in her smile
Shames the mountains tall
The promise in her smile
Shames the mountains tall
She bring the sun to shining
Tell the rain to fall
Nem kellene talán külön leírnom, remélhetőleg a fentiekből is kiderül, hogy két zenész életműve vár megismerésre, hála a hibátlan Townes lemeznek. Kövessétek ti is a nyomokat.
legutóbbi hozzászólások