Két dobos, törzsi ritmusok, hipnotikus üvöltés, pszihedelikus, stoneres elszállások, hardcore riffek. Mindez harmadszor, a Georgia-i Savannahból.
Saját magához képest is tudott újítani az egyébként sem klisés, nehezen behatárolható zenét játszó Kylesa, míg az előző lemezhez bevettek egy második dobost, ezen -persze emelett- néhány számban hallhatunk női éneket, meg zongorát is, és több a pszihedélia, kevesebb a gyűlölet. Ezekre biza szükség is van, mert nem sikeredtek igazán fogósra a riffek, és dalszerkezetek önmagukban, és ezeken a monoton üvöltés sem segít, de szerencsére a fűszerezés változatossá, érdekessé, és fogyaszthatóvá teszi az anyagot.
A lemez egyik csúcspontja számomra a Said and Done című szám, ebben vésztjósló súlyos lassú riffek kergetőznek grindcore tempójú, zajmasszává olvadó témákkal, mindehhez társul a kiméletlen hipnotikus, és néhol hisztérikus ének, iszonyat feszültséget teremtve, amit aztán -jellemzően a Kylesára- semmi nem old fel. Igazi tudathasadás-zene.
Másik kedvenc a Running Red, a zongorás, spacerockos, asszem női énekes, törzsi-dobos kezdés becsaphatja a kezdő Kylesa hallgatókat, a kis pihenő reményével kecsegtetve, de aztán persze következik egy irgalmatlan, lassú, doom/sludge/hardcore téma, a szokásos hisztérikus üvöltéssel, majd ez a két téma váltogatja egymást. Talán ebben a számban a leghatásosabb a két dob, ami egyébként végig az albumon szét van panorámázva, igen érdekes teret adva a ritmusnak/zenének.
Az album egyébként tűrhetően szól, bárt nem tökéletes, persze a műfajhoz inkább dukál a mocskos, kicsit kásás, zajos sound, mint a patyolattiszta csilingelés. Röviden összefoglalva ez egy igen jó, kisérletezős, nehezen emészhető, modern lemez, nem feltétlen nagy előrelépés a korábbi, pláne az előző albumhoz képest, de szerintem mindenképpen jobb annál.
A teljes cucc meghallgatható online szerte a weben, éljetek a lehetőséggel!
A fa
Óriási zenekar, én az utolsó két album meghallgatása után új kedvencet avattam bennük.Még a myspace profilom zenéje is épp Kylesa (a Said And Done van fent).Bírom ahogy váltogatják a férfi és női énekrészeket, amikor pedig kórusban üvöltenek, attól korai Mastodon flashem támad.Jó lenne egyszer hazánkban is látni ezt a csodát – épp a Torche-csal turnéznak és minket szégyenszemre elkerültek; csak Bécsig jutottak el.