2004-ben hívta össze barátait, Binder Gazsit, és Sultz Ödönt Kovács Vendel gitáros, hogy egy blues és grunge fűszerezésű instrumentális metál zenekart hozzanak össze. Két lemezükhöz lehet hozzájutni, egy háromszámos demohoz, és azt idén megjelent ötszámos kislemezhez. Komplex, sötét, súlyos mindazonáltal egyedi muzsikát rejt a két anyag.

Demo 2007

A demon talán még hallatszik az útkeresés, a kisérletezés, metálosabb az anyag, a grunge mellet igen domináns sludge-hatás is érződik. Sajnos a hangzás nem tökéletes, így akkorát nem szakítanak a brutál, mocskos mocsár-riffek, amikből mindjárt egy tonnányit elénk lapátol a zenekar a lemez legelején.

A másik két szám már egészen olyan mint amit most csinálnak az arcok, bár nem mindenhol passzolnak tökéletesen egymáshoz a fentebb említett hatásokat ötvöző témák, már körvonalazódik az az irány, aminek szellemiségében egyébként a “post” jelzővel lellátott zenekarok is alkotnak, az a fajta kisérletezés, játék a zenével, ahol nem az a fontos, hogy mit játszik a zenész, hanem hogy azt hogyan helyezi a kontextusba. Mintegy. A Vostok Room különösen rokonszenves, mert ezt nem a kisérletezés, hanem a zene felöl közelíti meg, így -számomra legalábbis- nem tűnik öncélúnak.

Nos 2009-re sikerült az irányt megtalálni, és egy kiforrt, egyedi hangzású zenekart hallhatunk a kislemezen. Egészében véve az anyag engem a Mad Season November Hotel számára emlékeztet, csak modernebbül, metálosabban, súlyosabban és sötétebben, de alapvetően számomra a Vostok Room zenéje most ugyanazt jelenti, mint amit akkor jelentett a November Hotel.

A zene továbbra is komplex, viszont teljesen harmónikusan ötvözi a legsúlyosabb sludge-os zúzásokat a disszonáns grunge akkordokkal és az elszállós, jammelős témákkal. Iszonyat merész váltások vannak a dalokban, de legtöbbször teljesen helyénvalónak tűnnek, passzolnak az egymást követő, de egymástól egyébként iszonyat távol álló témák.

Az egyik kedvencem a Locomotive című track, ebben sikerült talán a legjobban összehozni a műfajkavalkádból egy igazán ütős számot, ami néhol tényleg gőzmozdony erejével zakatol, néhol meg slide-os, pszihedelikus szólókra képzelhetjük magunk elé az amerikai prérit.

Vostok Room 2009

A másik kedvenc a Lost Satellite, szintén nagyon kifejező zene, a blues-os szólókban, akkordokban benne van az űr sötét, látszólagos nyugalma, baromi jól kelti a feszültséget, ami aztán egy súlyos, ennek ellenére igen laza riffben tör ki.

A többi track is hasonló szellemiségben, és minőségben fogant, negatívumot nem tudnék mondani az anyagról, tán csak annyi, hogy rövid. Hallgassátok a számokat a myspacen, de odafigyelve, ez nem háttérzene!