A napokban a pszichedelikus stoner rockot képviselő Zippo énekesével, Davide Straccione-vel beszélgettünk egyet, ennek lenyomatát olvashatjátok alább, értekezve az olasz stoner közösségről, az új albumról, továbbá némi jó hírrel szolgálva a magyar rajongók számára.

- Először is az első kérdésünk: honnan ismeritek egymást a srácokkal?

Én 2004-ben szálltam be hozzájuk, addigra már kialakult a zenekar magva. Ferico-val, a dobossal még a középiskolában ismertük meg egymást. Az ő testvére, Sergente is a banda tagja volt, a másik két srác (Silvio és Stonino) pedig szintén iskolatársaink voltak. Így kezdődött az egész.

- Kik voltak az alapító tagok?

Engem és a dobost kivéve mindenki alapító tagnak számít, de mondhatjuk, hogy a mai értelemben vett igazi Zippo az én belépésemmel indult útjára. Úgy értem, akkor váltunk olyanná, amilyenek abban az időben lenni akartunk, akkor kezdtük el azt a fajta muzsikát játszani, és így tovább.

- Ennyire hatással voltál rájuk?

Igen, nekik egy énekesre volt szükségük, és bennem találták meg azt, amit mindvégig kerestek. Mire beszálltam a zenekarba, már a fejükben volt az egész terv, az, hogy stoner rockot fogunk játszani, az ő döntésük volt. És én egyetértettem.

- Zenészként hogyan kerültél a stoner vonalba?

18 éves voltam, amikor elkezdtem zenélni a Zippoval, és lényegében nekik köszönhetően kerültem bele a stoner világba. De már azelőtt is metal és doom zenéket hallgattam. Emlékszem, az első stoner, amivel találkoztam, a Kyuss “Green Machine” klipje volt 9 évvel ezelőtt, és már akkor is tetszett, de még nem voltam tisztában vele, hogy az stoner… Akkor még nem! Tehát a stoner rockot csak 2004-ben kezdem el ténylegesen felfedezni.

- Mit jelent számodra a stoner?

Ami engem illet, én nem élek például a drogok egyetlen fajtájával sem, ezért nem is fogtok tőlem semmiféle sablonos választ hallani erre a kérdésre vonatkozóan. Egy címke, amivel az újságírók a zenénket illetik, semmi több. Természetesen a Kyuss után a “stoner” kifejezés valamiféle önállóan fejlődő irányzattá nőtte ki magát, és mondhatjuk, hogy mostmár világszerte jelen van egy stonernek nevezett szcéna. De mi személy szerint nem szeretünk határvonalakat húzni. Az új albumunk sem sikeredett kimondottan szabványosra.

- Tehát a stoner a te meglátásod szerint nem kapcsolható össze törvényszerűn a fent említett sztereotípiákkal.

Ez csak egy jelző, amit egy bizonyos hangzással társítanak.

- A myspace-es bemutatkozásotokban említettétek, hogy a zenétekkel a dühötöket fejezitek ki. Honnan ered ez a düh, miért vagytok dühösek?

A düh csak egy módja annak, hogy kifejezd a csalódottságodat és a nehézségeket, amikkel az utad során találkozol. Mi egy olyan városban nőttünk föl, ami sosem nyújtott túl sokat a magunkfajta embereknek, nincs olyan intézmény, amely támogatást biztosítana hozzá, a zenélésre egyszerűen csak úgy tekintenek, mint egy ostoba hobbi. Mi ezt máshogy érezzük. Így hát, hangosan játszani a legfőbb módja annak, hogy szabadon eresszük a mérget.

- Mesélnél még néhány szót a szülővárosodról?

A szülőhelyünket Pescarának hívják, az Adriai-tenger mentén fekszik, és a legnagyobb város Abruzzo térségében – talán már hallottál is róla a nemrég történt földrengés kapcsán. Az elmúlt néhány évben egész jól fejlődésnek indult zeneileg, szórakozóhelyek nyíltak, számos zenekar érinti most már a turnéja során, ilyesmik.

- Mit tudnál mondani az olasz stoner színtérről? Zenekarok, klubok, rajongók?

Először is, a zenekarok. Olaszországba az első stoner hullám a ’90-es évek végén érkezett, de abban mi még nem vettünk részt, ehehehe… Olyan zenekarok tartoztak ide, mint az Ufomammut, vagy mondjuk a Vortice Cremis. Az Ufomammut, mint bizonyára ti is tudjátok, egy igen fontos tényezővé vált. Amikor mi 2004-ben elkezdtünk zenélni, úgy éreztük, hogy egy új hullám van születőben, és valóban nagyon sok zenekar kezdett el ilyen zenét játszani, vagy kapcsolatba hozni más irányzatokkal a keményebb pszichedelikus vonaltól kezdve a doomig. Magunkon kívül olyan zenekarokat említenék meg, mint a Doomraiser, Stoner Kebab, El Thule, Midryasi, Godwatt Redemption, Sesta Marconi, és még sokan mások. Vannak jó kis fesztiváljaink, különösen a Rómában tartott Stoned Hand Of Doom, és még számos másik, mint például a Tube Cult, Sweet Lead, Headstoned, Vibes From The Hill, Leviatani e Zanzare, és így tovább.

- Ez azt jelenti, hogy van is hozzá hallgatóság Olaszországban?

Nos, van közösség, de itt egy olyan rétegről beszélünk, ami már mélyen az underground. Kis számú, de büszkék vagyunk rá!

- Körülbelül mekkorára tudnád becsülni? Nálunk Magyarországon nemigen lehet több néhány száz főnél.

Tényleg nem tudnám megmondani. Mindenesetre ezek a fesztiválok, amiket az imént említettem, meglehetősen sikeresnek bizonyulnak. Persze ez még mindig nagyon távol áll a mainstreamtől… Következő héten egyébként játszunk a milánói Mi Odi Festival-on, ami most kerül először megrendezésre, és nagyon sok jól csengő nevet felvonultat az olasz színtérről, nem csak stoner rockot illetően.

- Vannak olyan klubok vagy pubok, amiket gyakran látogattok?

Amik a szülővárosomban vannak, azokat természetesen!

- Ez egy érdekes kérdés számunkra, mivel nekünk nincsenek olyan szórakozóhelyeink, ahol kizárólag olyan zenéket adnának, amilyeneket mi szeretünk, és ahol lehetőségük lenne ezeknek a zenekaroknak gyakrabban fellépni.

- Nem Hollandiában vagyunk, tesó. Szerencsére nekünk megvannak a klubjaink ehhez a fajta zenéhez, rocktól egészen metalig, de biztos vagyok benne, hogy nálatok is vannak ilyenek.

- Meg lehet élni nálatok a zenélésből? Tervezitek?

Szeretnénk eleget keresni zenével a megélhetéshez, de a zenekarozás és a pénzszerzés nem kimondottan fér össze… Mindegyikünk tanul vagy dolgozik mellette, ettől függetlenül a zene az egyetlen szenvedélyünk. A legjobb része a napjaimnak.

- Napi szinten próbáltok?

Most éppen próbaterem nélkül maradtunk, így pillanatnyilag egy új helyet keresünk a gyakorláshoz, ahol hetente egyszer próbálni tudunk. Szeretnénk többet összejárni és jammelni, úgyhogy amint új helyet találunk, folytatjuk. Mindenesetre a munka nagy része úgyis a próbatermen kívül van - úgy értem, a turnék szervezése, meg intézni a többi teendőt a zenekar körül.

- Mielőtt rátérnénk a The Road To Knowledge lemezre, egy gyors kérdés; dolgoztok már az új dalokon?

A srácoknak van már néhány riff a fejében, de egyelőre semmi több.

- Bármilyen inspiráció, mint mondjuk amilyen a “Don Juan tanításai” volt a The Road To Knowledge mögött?

Nincs még. Mindenesetre ezúttal is szeretnénk beletenni valamiféle ilyesmit, csak nem feltétlenül hasonlót az előzőhöz.

- Ez esetben térjünk át az aktuális korongra. Mit tudnál mondani a könyvvel kapcsolatban, ami az ihletet adta hozzá?

Az ötlet, hogy konceptalbumot készítsünk a könyv alapján, Silvio-tól, az előző gitárosunktól származik, aki nem sokkal a felvételek után távozott a zenekarból. A könyvben az élet nehézségeiről és a belőlük kivezető utakról olvashatunk. Bizonyos szempontból éreztük, hogy a könyv története igazán tükrözi azt, ahogyan mi zenélünk. De ezt nehéz lenne részletezni, képtelen vagyok leírni valami olyat, amit csak a füleddel és a szíveddel tudsz megítélni.

- Elégedettek vagytok a lemez sikerével? Körülbelül mennyi fogyott belőle?

A sajtótól nagy elismerést kaptunk, mindenki érzi a fejlődést a zenénkben. Ami az eladásokat illeti, egyelőre nincs róla információnk, mivel hivatalosan csak februárban került kiadásra. De őszintén szólva nem nagyon érdekelnek a statisztikák. Az egyetlen módja annak, hogy lemezeket adj el, gyakran játszani élőben, minden egyéb már csekély jelentőségű. Mindenesetre a Subsound Records kiváló munkát végez, hálásak vagyunk nekik érte.

- Hogyan juthatnak hozzá a magyar hallgatók a lemezhez?

A legegyszerűbb módja a kiadónkon keresztül megvásárolni. Konkrét terjesztőnk sajnos nincs nálatok.

- Mi a legnagyobb álmotok zenészként?

Játszani a Roadburn Festival-on, ez az első lépés…

- Melyik zenekar előtt?

Hmm, talán a Cathedral… Persze bármilyen felállással kiegyeznénk. Valamint részt venni a Sziget Fesztiválon szintén egy hatalmas dolog lenne.

- Jut eszembe, tervezitek, hogy ellátogattok hozzánk a közeljövőben?

Feltétlenül! Az ősz folyamán egészen biztosan. Pillanatnyilag ez az egyetlen terv, de hamarosan elkezdek dolgozni rajta.

- Tartjátok a kapcsolatot magyar zenekarokkal?

Igen, különösképpen a HAW, ex-Stereochrist énekes Dáviddal, illetve a másik Dáviddal a VL45-ből. Ezen kívül más arcokkal is szoktunk beszélni.

- Végezetül az utolsó, elkerülhetetlen kérdésünk: üzensz valamit a magyar rajongóknak?

Messze a legnagyszerűbb emberek között vagytok, akikkel valaha találkoztam. Remélem, hamarosan újra találkozunk!

~~~

Ez pedig egy hangulatos összefoglalása az előző Zippo turnénak, benne sok-sok részlettel a pesti és szegedi koncertekről is:

Zippo @myspace, Zippo blog