Múlt hétvégén a kilométerekkel és a fáradtsággal dacolva Szeged felé vettük az irányt, hogy részesei legyünk a színtér legfrissebb tagja, a HAW legelső koncertjének. Az Igor és a Stereochrist barátságából született zenekarból mindenki ismerős lehet már korábbról; a Szabó testvérek – Póbácsi és Marci – az előbbi, Binder Gáspár és Makó Dávid pedig az utóbbi zenekar soraiból. Ennek apropójából beszélgettünk el Dáviddal a megalakulásról, közösségről, tervekről.
- Mesélj egy kicsit a zenekarról!
Megpróbálom gyorsan összeszedni, hogyan is történt, a novembertől januárig tartó időszak az én életemben egy kicsit káosz volt zeneileg. Nem lesz szép, egyébként… Úgy kezdődik, hogy novemberben a Stereochrist feloszlott; Kolos megunta a zenélést, ő akkor abbahagyta, én pedig természetesen iszonyú mélyre kerültem emiatt, mivel nekem az a zenekar volt az életem. Körülbelül két napig voltam magam alatt annyira, hogy nem foglalkoztam semmi mással, utána gyakorlatilag egyből jött az ötlet, hogy mindenképpen kell csinálni valamit, nem fogok otthon ülni és nem zenélni. Mással nem tudtam elképzelni dobos fronton, mint Gazsikával, szerintem aki egyszer is zenélt vele, az tudja, hogy miért, de talán a közönség felől is látszik, hogy miért ragaszkodom hozzá. Ezen kívül volt két nagyon jó barátunk – akkor még csak barát, most már kolléga is -, akiket nagyon régóta ismerünk, emellett azért is gondoltam egyből Póbácsira, mert ő egyszer már kisegített minket a Stereochristban múlt nyáron két fesztiválfellépésen, ami akkora élmény volt, hogy nem tudtam másra gondolni basszusgitárosi poszton, mint rá. Adva volt még ehhez a testvére, akivel már 15 éve zenélnek együtt, úgyhogy gitárosnak jött Marci. Az egészben az volt a csavar, hogy miután megalakultunk, körülbelül egy héttel utána a Stereochrist újraindult – mert ugye nem lehet bírni zenélés nélkül -, de részemről akkor már halott volt a dolog. Addig is elég sok dolgon mentünk keresztül a Stereochristtal, amibe valószínűleg más zenekar régen belefulladt volna, de mi maradtunk együtt, ugyanakkor a szakítás után már nem volt jó számomra a dolog, és januárban ki is léptem.
- Szóval ha jól értem, a te ötleted volt a HAW.
Igen, de igazából csak az alkalom kellett, tehát ha egy évvel később hal meg a Stereochrist, úgy akkor alakul meg. Valójában annyira egyértelmű volt, meg annyira szerettük egymást egyébként is, hogy tényleg már csak az kellett, hogy tudod, mint amikor a fiú meg a lány sokáig randizik, és már csak az hiányzik, hogy dugjanak, aztán megtörténik. Ez nálunk a zenekar alapítás volt.
- Mire számíthatunk a koncerten, miket játszotok?
Én egy kicsit izgulok, december óta nem voltam színpadon, és eddig szenvedtem miatta, most meg félek tőle. Azért is félek, mert még mindig nem 100%-os a torkom, de mindegy, ez rákenroll, majd eladom a mozgásommal a koncertet. :-) Lesz 5 saját szám, és másfél feldolgozás – most már elárulom, mert úgyis fogjátok hallani, az egyik az Iommi első szólólemezéről az Anselmo-s duett, a Time is Mine, szóló nélkül, mert nálunk nincs gitárszóló. Ez így alakult. A másik továbbra is legyen meglepetés.
- Stílust tekintve, zenei világot, hangulatot illetően mit mondanál?
Én valószínűleg, hogyha rockról van szó, nem tudnék mást csinálni, mint ilyen southern, doom, sludge-os cuccot, úgyhogy ez is az. Viszont úgysem lehet majd elkerülni, így a Stereochristhoz hasonlítom most én is; annyira nem szikár zene, meg nem is annyira egysíkú, viszont sokkal southernebb, mint amennyire a Stereochrist valaha lehetett. Ahhoz képest pedig, amilyen az új Stereochrist lesz, teljesen southern, legalábbis amennyire ismerem az új számokat. Zajos kicsit, szarrá torzított bőgővel, és lesz benne banjo is, de az sem volt igazából egy előre elhatározott dolog. Sőt, ezt a dalt eredetileg gitáron írtam, de miután megvettem a banjomat, két hónapig nem is fogtam gitárt a kezembe, mert ez egy ilyen beteljesült szerelem volt, így ezt is átraktuk banjora.
- Hogyan készülnek a számok, ki írja őket?
Ez egy érdekes eset, mert a Stereochristban is előfordult, hogy bekerült egy-egy riffem, most viszont rengeteg számban működtem közre gitárosként is, de ez csak ilyen próbatermi dolog. A nagy részét Pó meg én írtam, Marcinak is nagyon sok ötlete van, ebből a háromból igyekszünk összehozni.
- Összeültök jammelni, vagy konkrét ötleteket hoztok?
Nem tudom, mert még nem jammeltem úgy, hogy nem volt konkrét ötlet, illetve volt úgy, hogy Marci megfogta a gitárját, és elkezdett játszani, de kiderült, hogy az is megvan már 20 éve. Olyan is volt, hogy megfogtam Póbácsi basszusgitárját, és eszembe jutott valami – tudod az legyőzhetetlen, amikor egy olyan hangszer, mint az övé, betorzítva, két ládán szól, az egy ellenállhatatlan érzés, egyből elindul valami az ember kezéből; született így is dal. Tehát végül is igen, született jammelés alatt is.
- Mi a helyzet ezzel a még egy gitáros dologgal? Úgy tudom, terveztétek.
Igen, terveztük. El is kezdtünk gondolkodni, hogy ki legyen, és végül nem lett senki. Annyira testvéries a kapcsolat, hogy nem tudom elképzelni, maximum ha gyereke születik valamelyikünknek, és megtanul gitározni, akkor esetleg… Alapvetően baráti társaságként voltunk a világban, és ebből lett zenekar, szóval nagyon nehéz. Természetesen nem a tudásunk miatt, hiszen ezer kurva jó gitáros van Magyarországon, ebből 42 jól tudja játszani ezt a stílust, ha akarja, és mondjuk 5 akarja, velük meg nem vagyunk olyan szoros baráti kapcsolatban.
- Mi a véleményed arról, hogy ez a stílus kezd egyre népszerűbbé válni Magyarországon?
Erről Betonbalázs – azt hiszem, pont a mai koncert beharangozójának a szövegében – írt egy ilyet, ami szerintem iszonyatosan szemléletes, hogy a stonert Magyarországon csak beszélik. Igazából nincs stoner zenekar Magyarországon. Illetve aki konkrétan törekedett arra, hogy a stonerhez igazán közel álljon, az a Saint Petrol, ők azok, akik hangzásban is tudtak stoner lenni. Ők, ha jól tudom, most éppen csinálják az új lemezüket, sok sikert nekik. A Shapat Terror pedig a legjobb stoner zenekar, de ők nem játszanak stoner zenét, ők minden másban stonerek.
- Viszont ez a Pantera, Down gyökerű southern metal meglehetősen népszerű most, nem csak a zenekarok, de a hallgatók körében is.
Nem tudom, hogy a hallgatók körében mennyire népszerű, talán a Stereochrist – számomra – vége felé volt már egy kicsivel nagyobb közönség Budapesten, de sosem tudtam eldönteni, hogy ez mennyire volt tényleges közönség, és mennyire hordta oda a szél az embereket. A fórumokból megint nem derül ki igazán, azt mindenesetre mintha látnám, hogy elkezdenek divatról beszélni, amit meg nem értek.
- A másik oldalról azt látom, hogy abszolút van egy divat, és van egy viszonylag nagy közönsége a műfajnak. Vajon mi lehet az oka annak, hogy mégsincs közösség?
Egy oka biztos van, nem mindenki szereti a másikat, és nagyon kicsike ez a közeg ahhoz, hogy Magyarországon összetartó lehessen, valahogy ez az összetartás nálunk nem létezik országos szinten sem. Egyszerűen nem tudom megérteni, amikor nálunk sokkal kisebb, nem is országokban, hanem városokban olyan közösségek léteznek, hogy könnybe lábad a szemem, amikor mondjuk Nürnbergre gondolok, ahol sokkal rosszabb körülmények között tartanak életben egy olyan klubot, mint amilyen a Kultiplex volt, csak sokkal jobban működik. És náluk működött az, hogy amikor le akarták bontani a helyet – ami ráadásul egy II. világháborús műemlék -, tüntetéssel meg tudták állítani, nálunk még ez sem működött. Nem tudom, valószínűleg szar arcok vagyunk. Egy barátom azt mondta, hogy ha ennyire szomorúak vagyunk, meg ennyire depressziós a magyar nép, akkor menjünk ki, elég sok fa van a Kárpát-medencében, mindenkinek jut egy, és akasszuk fel magunkat, mert nem tudunk egyről a kettőre jutni, nem tartunk össze, csak siránkozunk. De egyébként mindig van két-három zenekar, akikkel lehet – és akik akarnak – közösséget vállalni, ebből rajtunk kívül most itt van kettő.
- Mi a helyzet azokkal a zenekarokkal, akik nem akarnak közösséget vállalni?
Biztos az én pofámat is nagyon sokan utálják, én sem kedvelek sok mindenkit, de ez ettől függetlenül működhetne. Nem kell szeretni egymást ahhoz, hogy együtt tudjunk dolgozni, de valahogy nem keresik egymást a zenekarok. Akik igen, mint ahogy mi megkeressük egymást például a Shapattal, azok között működik, de úgy látszik, ilyen magányos farkasok vagyunk, akik nagyon helyesen megpróbálják a saját útjukat járni, de senki nem segít senkinek. Nem tudom, hogyan lehet ebből továbbjutni, lehet, hogy nem is kell, vagy ha kellene, sem biztos, hogy meg fog történni. Amúgy azt mondom, talán jól is van így egy darabig még, amilyen helyzet van egyébként is klubszinten, úgysem lehet nagyon nagyot dobni. Koncerteket ugyanúgy szerveznek, sokkal több koncert akkor sem lenne, ha nagyobb lenne az összetartás, baráti közösségek pedig így is vannak, nincsenek verekedések. :-)
- Pedig a verekedés összehozza az embereket. :D
Igen, annak van egy ilyen közösségépítő hatása, szétverik egymás pofáját, aztán elviszik egymást a kórházba. :D Nehéz, valószínűleg én sem vagyok hozzá elég okos, hogy átlássam. Az elején, amikor még nem volt a stoner a köztudatban (körülbelül amikor én bekerültem a Stereochristba), akkor volt egy kis csoport, akik nagyon szerették egymást. Hogy mennyire szerettük egymást, annak tökéletes bizonyítéka az Indexen a stoner/doom/sludge topic, vissza lehet olvasni a legelejére, az egy nagyon jó kis közösség volt, aztán nem lett, mert mindenki elkezdte utálni a másikat, és széthullott, már senki nem ír oda. Persze nem tudom, hogy ez min múlott, lehet, hogy egyszerűen csak a zene összehozott olyan embereket, akik egyébként nem találkoztak volna soha, és nem is kellett volna találkozniuk, ha nincsen közös kedvenc.
- Az utálat tárgya mi lehet a személyek között? Én úgy érzem, talán valami trúsági tényező.
Lehet, én ezt a trúsági tényezőt belülről nem éreztem. Talán van ez a kis szemétdomb, és mindenki kapargat rajta, de én olyan nagyon nagy irigységet nem éreztem. Szemtől szemben sosem volt irigység, érdekes módon az igazán nagy összeveszések mindig a neten pukkantak ki az index fórumban, és abból úgy látszik, hogy egy idő után a való világba is át lett mentve a harag meg a méreg, ami megmaradt. Utána mindig megvoltak a nagy kibékülések, de hát kérdés, hogy melyik volt az őszintébb. Ez nem biztos, hogy ki kell, hogy derüljön, vagy nem is fog. Igazából szerintem ez nem túl fontos kérdés ebben a pillanatban, mert mindig van két-három olyan zenekar, akik együttműködnek annyira, hogy azt már én merem csoportosulásnak nevezni, de inkább hívom baráti közösségnek. Mint ahogy meg lehet majd látni, én előre félek a ma estétől; az, hogy a fél Igor-társaság a Vostok Roommal és a Shapat Terrorral össze lesz engedve egy ekkora helyen, mint ez, szerintem elég veszélyes, de rettenetesen jól fogunk szórakozni, ebben biztos vagyok.
- Visszatérve a Hawra, említetted, hogy elsősorban baráti társaság volt, később vált zenekarrá. Hogyan oldjátok meg, hogy a munka ne menjen a barátság rovására?
Azt hiszem, ebben is én vagyok a seggfej a zenekaron belül, merthogy ezt a részét én próbáltam az elejétől kezdve nagyon komolyan venni. Ők egyszerűen csak szeretnek zenélni, én meg szeretnék minél hamarabb számomra elfogadható magasságokba jutni a zenekarral. Természetesen ez nem így működik, csak ezt nehezen látom be.
- Tehát hiába csattogtatod az ostort.
Igen, de ez nem is ilyen ostor, hanem…
- …lovaglópálca.
Igen-igen, Lee tábornok lovaglópálcája. :D Nem, hát valószínűleg én egyszerűen nehezen fogadom el azt, hogy egy relatíve – munka szinten – jól működő zenekarból kiléptem, elkezdtem csinálni valamit elölről, és nem úgy működik, mint ahogy én azt elképzeltem előtte, vagy elképzelném mondjuk most, hogy hogyan működik. Tudod, hogy este munka után mindenki hullafáradtan lemegy a próbaterembe, és akkor éjfélig kőkemény munka folyik. Én ezt körülbelül így fogtam fel, de ez irreális, és természetesen most már én is röhögök rajta. Mindegy, megpróbálom belátni, nem minden működik úgy, ahogy… Lehet, hogy egy kicsit katona vagyok ebből a szempontból. De egyébként szerencsére az történt, hogy a srácok látták rajtam, hogy nem csak faszfejségből van ez, hanem valami célja is van annak, amit csinálok vagy megpróbálok elvárni – és ez az, hogy elvártam, ami rettenetes nagy hülyeség. Ők pedig azt mondták, hogy “figyelj Dávid, inkább üljünk le, és beszéljük meg”, mert látták rajtam, hogy egy idő után már nem beszélek róla, csak nő bennem a feszültség. De ez ilyen hozott hülyeség még régebbről. Úgyhogy megbeszéltük, ami viszont tök jó dolog, mert ezzel is összébb érett a zenekar, és igazából nem is tudok az ő terapeutájuk lenni, mivel három csodálatos és elképesztően jó emberről van szó, én pedig állandóan tanulok tőlük. Hálás vagyok azért, amilyen emberek ők, és próbálok nagyjából úgy viselkedni, ahogyan nekik jó. Nehéz eset vagyok, ez az igazság.
- Mik a tervek, mikor játszotok legközelebb?
Úgy van, hogy június… Fölmentek a honlapra, és megnézitek. :-)
- Wigwamos buli elmarad…
Igen, a Wigwamos nem lesz, viszont például pont tegnap végre igent mondtam egy külföldi meghívásra is. Eddig nemet mondtunk mindig, mert volt úgy, hogy írtak nekem egy e-mailt, hogy egy hét múlva kéne játszani itt és itt, nekünk pedig volt 3 számunk, amit nem tudtunk eljátszani, így akkor természetesen nemet kellett rá mondani. Most már ott tartunk, hogy szerencsére igent mondhattunk, tehát októberben lesz már Bécs, és aköré szervezek még egy-két dolgot. Akkor már megéri kimozdulni külföldre, úgy talán nem égünk nagyon porrá. Ősszel lesznek koncertek, lesz a Fekete Zaj fesztivál, ami nagyon jó lesz, VHK-val – akiket én nem szeretek, viszont a Henry Rollins-szal turnéztak.
- Meg a Neurosis-szal…
Igen, tehát mindenképpen meg kell nézni. De ezt… Én nem szeretném, na mindegy…
- Kibukott…
Tehát úgy van az… :-)
- Hogy valójában szereted, csak… :D
Nagyon élvezem, amikor beszélnek, amikor zenélnek, azt nem. De hát ez van, zeneileg nem, nagyon nem. Ősszel aztán lesz végre Budapest október 24-én a Kék Yukban. Az egy általam szervezett dolog lesz, csinálok egy kisebb fesztivált, amin lesz külföldi zenekar is, illetve fellép például az IHM-Isti zenekara, az Eejit Midget, meg mindenki, aki Magyarországon jó.
- Hány zenekart tervezel?
Egyelőre úgy néz ki, hogy most vagyunk 6-an. Tehát lesz még ősszel Bécs, júliusra elkészül a demo, aztán – de ez a többiektől is függ – jövő évben mindenképp sok-sok koncertet szeretnénk Shapatékkal, meg nagyon sok külföldet. Persze élhető módon, arra mi most már képtelenek vagyunk, hogy elinduljunk, majd hónapokat külföldön legyünk, de ilyen kisebb bulikat azért lehet csinálni.
- Ha jól tudom, egyikőtök sem főállású zenész, tehát ti dolgoztok azért a zenekar mellett rendesen.
Gazsika főállású zenész, a Prosectura dobosa, de persze emellett neki is kell dolgoznia, a Szabó testvérek is kőkemény munkások, én nem vagyok. Én munkanélküli vagyok, erről nem tehetek, erről a politika tehet. :-) De most úgy néz ki, és erre iszunk, hogy összejön kedden végre valami normális. Szóval mindenki dolgozik, én még nem, illetve volt nekem is munkám, csak az megszűnt, meg ki kellett lépnem, mert politika-közelben dolgoztam, és nem fizettek. Aztán ha befutunk, legfeljebb mindenki otthagyja az állását, ilyen meg nem fog megtörténni, nem is lehet annyira befutni, hogy megérje.
- Azt mondod, nem lehet ennyire befutni? Külföldön sem?
Ha kimennénk, és ott élnénk? Az biztos, hogy kiadót lehet találni, aki kiadja x példányban a cd-t, ami teljesen fölösleges már, kiad x példányban bakelitet, és felteszi a netre a zenédet, hogy töltsék le. Ilyen kiadót biztos fogunk találni, biztos fogunk tudni sokat koncertezni külföldön, de ez nem befutás, ez a szabadidőnkből megy el. Ahogy szoktam mondani, ez egy burzsoá hobbi. Iszonyú sok pénzt visz el, és semmi nem jön vissza, vagy pedig arra a szintre el lehet jutni, hogy önfenntartó legyen a zenekar – van zenekari kassza, nem kell zsebbe nyúlni, és akkor abból tudunk utazni. Végül is ez a cél, efölé nem lehet kerülni az én meglátásom szerint. De pont Szegeden beszélünk az Ektomorfról, akiknek sikerült, nekünk nem fog, ez nem olyan zene. Ez az underground bugyra – nagyon szép bugyor, de innen nincs kifelé.
- Kiadók terén van valami konkrét, ahova be szeretnétek kerülni?
Én szeretnék a Relapse-hez kerülni, de nem tudom. :-) A múltkor két napot azzal töltöttem, hogy összegyűjtöttem a kiadókat, akik szóba jöhetnek, két A4-es oldalnyi jött össze, akikkel érdemes foglalkozni, és nem kidobott pénz demo-t küldeni. Persze ezekben nincsenek ott a nagy kiadók, azokhoz maximum úgy lehet eljutni, ahogy mondjuk a Stereochrist híre eljuthatott a Nuclear Blasthez meg a Relapse-hez; megnéztek koncerten a Testament-turnén, aztán kértek lemezt. Ennek van súlya is, küldözgetni nincs értelme.
- Egyébként hogyan működik ez a kis kiadóknál, miért éri ez meg nekik, mire alapoznak?
Valószínűleg a kis kiadók többsége fanatizmusból tartja fenn magát, de én nem látom át, hogyan lehet pénzt csinálni most a lemezkiadásból, főleg ha úgy adják ki a lemezt, hogy a stúdiót ők fizetik, mint ahogy a Stereochrist még meg tudta tenni, hogy a Psychedoomelic fizette a stúdiót. Egyszerűen nem látom, lápvidék számomra. Egy kiadót talán érdemes lenne megkérdezni, de könnyen lehet, hogy ők meg nem fogják elmondani. Az egyértelmű, hogy most csak a turnézásból van pénz, azt tudom még elképzelni, hogy a kisebb kiadók – ha már pénzzel nem tudnak hozzájárulni a turnékhoz – ilyenkor ellátják rendesen cd-vel a zenekart, és az abból visszajövő pénzből részesednek ők is. Az is lehet, hogy a kiadók most már annyira belenyúlnak a turnékba, hogy abból ők is jelentősen részesednek, illetve a nagykiadóknál valószínűleg egyébként is így működik.
- Úgy tűnik, hogy a jövő nem a lemezeladásoké, hanem a koncerteké, turnéké.
Az biztos, hogy a bakelit fennmarad, mindig van pár száz fanatikus, aki megveszi. Gyönyörű kiadványok jelennek meg, ha lenne pénzem, biztosan én is bakelitet vennék, és nem tölteném le. Csak Magyarországon azt mondani, hogy annyi pénzem legyen, hogy minden kedvenc zenekaromtól megvásárolhassam a bakelitet, ahhoz rabolni kellene. Egyébként a Psychedoomelic nagyon jó ilyen szempontból, mert bécsi, nagyon kedvező áron postáznak, és foglalkoznak terjesztéssel is, nem csak kiadással.
- Köszönjük a beszélgetést, és sok sikert a koncerthez!
Köszönjük a támogatást, és sok sikert az oldalhoz komák!
[A kérdéseket asthring, gothpunk, valamint nepi tette fel.]
“Pedig a verekedés összehozza az embereket. :D” Miért van olyan érzésem, hogy ez a kérdés a$ szájából hangzott el?:]
húúú, rövidke beszélgetés, holnap lenyomom melóban, most sok lenne. :)