Tavaly decemberben járt itt legutóbb az egyik legtehetségesebb amerikai blues-rock gitáros/énekes, Joe Bonamassa. 08.12.13.-án a Nyugati Teátrumban lépett fel, és már ott is megdöbbentő minőségben tette ezt. Az ottani teltházat most egy nagyobb helyen ismételte meg a Millenárison, a következő koncertet úgy látszik még nagyobb helyre kell megszervezni!

A srácról néhány szóban: 4 éves volt amikor először gitárt fogott a kezébe, 12 évesen pedig már a nyáron hazánkba látogató B.B. King előtt lépett fel, amit több turné is követett az öreg blues-ikonnal.
A Guitar Player Magazine olvasói kétszer is az év bluesgitárosának választották Bonamassát. Tagja a Blues Foundation szervezetnek, szóvivője a Blues In The Schools programnak.
7 stúdiólemeze jelent meg eddig Bonamassa-ként, plusz egy a Bloodlines formáció tagjaként. További információkért wikipédiázzatok tehetségesen.
Joe játékát mesteri kidolgozottság, és tökéletes hangzás jellemzi. Mélyen a blues-ban gyökerező, érzelemdús figurái kellemesen simogatják a fület, és sajnos a Millenárisban is csak simogatták… Én ugyan a minőséget többre értékelem a hangerőnél, de itt még nekem is hiányzott vagy 20% dB… De gyerekek, ahogy ez a koncert szólt! Már a tavalyi koncertre is jellemző volt a CD minőség, ami most az alacsonyabb hangerő miatt még inkább előtérbe került. Tökéletes arányok, szigorú játék a ritmusszekció részéről. A dobos, Bogie Bowles (korábban egy másik blues gitáros tehetség, Kenny Wayne Shepherd bandájában játszott) nagy szakmai alázattal és precizitással tolta. Talán túl naggyal is, az atomóra-pontosság mellett egy kis laza húzás beleférne… Carmine Rojas, a basszusgitáros még nagyobb tagokkal zenélt korábban (Rod Stewart, David Bowie, Keith Richards, Tina Turner és Stevie Wonder). Említsük még meg Rick Melick billentyűs kollegát is, aki nélkül én ugyan ellettem volna, mert bár az új, idei lemezen is sok a szintis-nagyzenekaros-fúvós megoldás, én ebben a műfajban még mindig idegenkedem tőle… Sok blues rajongó véleménye az, hogy Bonamassa zenéje túl letisztult, túl steril, és igazságuk is van. De ha figyelmezitek a szómat, őt így kell elfogadni, az eddigi albumai is ezt irányt sugallják, lesz itt még olyan koncert, amikor élő szimfónikusokkal fog zúzni. Aki meg a blues-rock nyers őserejét részesíti előnyben, annak pl. Gary Moore neve eddig is többet mondott.
A koncert tulajdonképpen nem sok újat hozott. Néhány szám kivételével, mintha a tavalyi ismétlése lett volna, mindössze az új, a The ballad of John Henry c. albumról hallhattunk többet, bár a címadó nótát már tavaly is játszotta a Nyugati Teátrumban. Olyannyira hasonló volt a koncert, hogy szerintem a basszeros még ugyanabban az ingben is volt.
Nagy bosszúságomra pontosan kezdtek.  Egy laza késéssel érkeztem, gondoltam így a csúszást és az előzenekart megúszom. Egy-két fincsi számot úsztam csak meg, előzenekar sem volt… Joe viszont két órás koncertet adott, két ráadás számmal, és láthatóan nagyon élvezte a játékot. Hihetetlen, ahogy azok a Gibson-ok szóltak a kezében!
A So many Roads előadása lenyűgöző volt, csakúgy, mint a Woke Up Dreaming akusztikus orgazmusa.
Öröm volt látnom, hogy mennyi fiatal volt kint a koncerten, akik szemmel láthatóan nagyon élvezték a show-t, és betéve fújták is a szövegeket.
A hangerőn kívül még egy negatívumot tudok felhozni, az pedig az ülvevígadás. Ezekre a húzós, blúzos rockriffekre nem ülni kell. A közönségben többen gondolhatták így, mert már-már annyira mozogtak a székekben, hogy azt sasoltam, mikor rugják ki maguk alól.

Fantasztikus koncert volt, csodálatos hangzással és előadásmóddal, a tömeg a koncert végén állva tapsolta a mestert. Nekem a tavalyi koncert jobban bejött, mintha Bonamassa is lelkesebb lett volna, sokkal közvetlenebb volt a közönséggel, mint most. Biztos vagyok benne, hogy az ültetés is közrejátszott ebben. Sokkal nagyobb reakciók születhettek volna a közönség részéről, ami átragad a zenészekre is.
Ha hihetünk Joe-nak, télen újra hozzánk látogat!! Aki most vagy tavaly kihagyta, ne kövesse el újra ezt a hibát.

KÖSZÖNJÜK JOE!

Számlista:
Django
Ballad of J.H.
Last Kiss
So Many Road
Mountain Time
Further On Up The Road
Sloe Gin
The Great Flood
Lonesome Road Blues
Happier Time
Your Funeral My Trial
Blues Deluxe
Woke Up Dreaming
Just Got Paid

Ráadás:
Story of a quarryman
Asking around for you

Joe Bonamassa honlap, myspace