Nagyjából egy hónapja megjelent az atlantai Zoroaster új albuma a Voice of Saturn, a korábbaiakhoz képest pszihedelikusabb, kisérletezőbb, és jóval könnyedebb anyaggal. Kicsit nagyobb tempóra kapcsoltak az arcok, a hörgés is inkább üvöltéssé változott, és inspiráció gyanánt a fájdalom, mocsár, és Eyehategod helyett inkább a Sleep, hatvanas évek, sámánizmus fele fordultak látszólag.
A riffek ugyan megmaradtak egyszerűnek, a ritmusok és dalszerkezetek sem lettek összetettebbek, de a korábbiakhoz képest jóval pozitívabb a lemez hangulat, és több az érdekes, kisérletező kis részlet, téma. Az intró utáni első dal, a Spirit Molecule végén például akusztikus gitározós, zongorás betét töri meg a monton pszihedelikus riffelést, amolyan beatlesesen, aztán a zongora marad is a szám végéig.
Az egyik kedvenc track az Undying című, ez hasonlít egyébként leginkább a korábbi Zoroaster cuccokra, közel negyed órás szám, kimért tempóval, hörgéssel, majd a végén 5-6 perces jammeléssel, amiben főképp hatalmas delayeken úsztatott Hawkwindre emlékeztető effektek kapnak szerepet.
A másik kedvenc a White Dwarf amiben az előző két szám legjobb elgondolásait egyesítették, iszonyat húzós, mármár rockos témák keverednek a Pink Flyodot, Hawkwindet idéző trippyeffektekkel, gitárnyúzással. Ez a leghangulatosabb track a lemezen, sötét, okkult, koszos, elszállós, és nem is túl hosszú. Számomra ez a lemez csúcspontja.
Van itt még ezután ambientes effekthalmaz, méghozzá a címadó dal, nem rossz, és nem is időhúzás, jó kcsit pihenni a súlyos, és mély riffek után. Akad klasszikus doom/sludge téma is, misztikus vokállal, végül bónuszként egy instrumentális, ütősökre épülő sámántánc szerű track, amiből csak egy kis kurjongatás hiányzik hogy VHK szám legyen.
Az album iszonyat mocskosan, ugyanakkor dinamikusan szól, nagyon mély, agresszív, sőt túl tömény is talán. Halkan mindenesetre nem érdemes hallgatni. Ha más zenekarokhoz kellene hasonlítani akkor az Electric Wizardot mondanám, annak is a Witchcult albumát, a Jerusalem-korabeli Sleepet, és persze s fentebb már említett régi pszihedelikus mestereket. Rossz szám nincs a lemezen, nekem a műfajból valószínű sokáig a kedvencem marad.
legutóbbi hozzászólások