Most, hogy megettem a sült házikolbászom és unikummal öblítettem mustár csípte nyelvem, elegendő affinitáshoz jutottam ahhoz, hogy bemutassam nektek az általam tribal sludge-nak gondolt spanyol Moho-t.
Moho
Igaz, ez inkább a 2008-as Chotacabra -ra igaz, de az előző két albumuk, a 2006-os …he visto la cruz al revés! és a 2004-es 20 Uñas, hallgatása közben is elképzelhető egy őrülethez közeli elmével kántáló, táncoló sámán. Ezt az atmoszférát az erőteljesség, a karcos, szinte maró gitártorzítás, az ütemesen változó ritmus, az odabaszó testes riffek teremtik meg, 2003 óta. A Madridban székelő trió természetesen nem átall szélfújta ördögszekerekes hangzást hajítani a hömpölygő mocsarukba, inkább meglepetésként érhet a néhol punk-os dob, hardcore-os zúzás. A világhálóba temetkezvén remek kritikákat, élménydús koncert beszámolókat találtam, szinte mindenhol kiemelik, hogy mennyire magával ragadó a koncertjeik ereje és hangulata. Ezzel a tehetséggel nem csak Spanyolországban, de európai turnéik alkalmával is megörvezdeztetik a lelkes közönséget. Már voltak hazánkban, igaz nem láttam a koncertet, de remélem, hogy kellemes élménnyel gazdagodtak és visszatérnek hozzánk. A linkek közt van egy angol interjú, amiben többek közt az is kiderül, hogy nem különösebben érdekli őket egy szám hosszúsága és szinte minden ötletet felhasználnak, nincsenek polcon porosodó számaik. A myspace-en pedig 5 számot tudtok meghallgatni.
Moho interview @ peacedogman.com
Moho @ myspace.com
Moho @ last.fm
Moho @ Alone Records
legutóbbi hozzászólások