A korai magyar progresszív/alternatív/pszihedelikus metál szintér legmeghatározóbb zenekara volt a Slogan. Bár egy éve már lehetett híreket hallani miszerint újra aktívak a tagok, derült égből ért a meglepetés, hogy Slogan koncert lesz, méghozzá a Wall of Sleep vendégeként lépnek fel.
Country Berlinből? Meglepőnek hangzik, és amennyire idegen párosítás, annyira odatesz a népes formáció második sorlemeze, a 2006-os Rodeo Radio. Felejtsük el egy pillanatra a stoner-riffeket, a súly sludgeot és dallamos doomot, helyette képzeljük magunkat egy texasi útmenti csehóba, tele kockásinges, szőke centerfoldokkal, ahogy sörösüveggel a kezükben táncolnak az asztalon, mi pedig egy vidám kocsmai verekedés után fülig vigyorral bólogatunk a haverokkal. Na egy ilyen szituációhoz ideális soundtrack a Rodeo Radio.
Két nap, két Rémálom egymás után. Nem gyakran van ilyen, ráadásul ez a pénteki duplázás a három fellépővel – és az időben való megérkezésünkkel – kiváló élményt nyújtott.
A méltán népszerű Rémálom a Nyár utcában programsorozat keretében ejtették turnéjukon útjukba Budapestet a Shapat Terror tagjai. Előzenekaraik voltak: a szlovák Alea iacta est és a budapesti Vostok Room. Utóbbi már játszott, mikor megérkeztem, méghozzá nem is sokat. Mint kiderült, a lakók parája miatt korán be kell fejezni, ráadásul a koncertek után is csendesen szólhat csak a zene. Így lehetett, hogy alig tíz óra után már Shapat Terrorék is letették a gitárt, holott máskor bőven tizenegy utánig lehet játszani. Ennek a kurta-furcsa rövid koncertpárosnak a rövid bemutatója következik néhány képpel.
Most, hogy megettem a sült házikolbászom és unikummal öblítettem mustár csípte nyelvem, elegendő affinitáshoz jutottam ahhoz, hogy bemutassam nektek az általam tribal sludge-nak gondolt spanyol Moho-t.
A last.fm-en ajánlotta magát diszkréten, shoutboxon keresztül a Barbarella nevű holland banda. A zenét a modern idők rock’n'rolljának titulálja a sajtóanyag, és nem is lőnek nagyon mellé a stílusmeghatározással.
Fél éve volt szerencsém látni a BreWtaL-t az After Music Clubban, baromi jó, fílinges volt a koncert. A zenekar southern metált játszik, az egyszerűbb, grooveosabb, bugisabb fajtából, az itthon jellemzőbb Downos/Panterás vonallal szemben inkább a BLS juttot eszembe, és sok helyen a harmóniák, dallamok miatt rockosabb előadók is mint teszem azt a Five Horse Johnson.
Örülök, hogy hozzájutottam ehhez a demohoz, kuriózum az ilyen zene itthon, ráadásul ez a cucc bizony megállja a helyét a műfaj nagyjai között is. Öt számnyi, közel negyven perc modern, naprakész sludge anyagról van szó, a zenei hatások tagadhatatlanok, de igen jól válogatta meg a zenekar honnan és mit merítsen, tetszetős, egyéni ízzel fűszerezve.
A déli rock legjobbjai közé tartozó GIDEON SMITH & THE DIXIE DAMNED kicsit elszakadt a klasszikus stílustól, pontosabban mondva elrugaszkodott a hold felé. Az album címe tökéletesen meghatározza az új irányt: southern space rock.
Az EoDM utolsó MTV-s slágerében arról énekel, hogy Los Angelesben szeretne lenni, a sztárok csillogó világában. A stonerrock.hu szerkesztősége jelenti, hogy megérkeztek. Népes és sokszínű közönség előtt adtak műsort, a szerződés minden pontját betartva, ahogy korrekt üzletemberekhez illik. Elégedett volt a nagyobbrészt bölcsészekből és hazánkba száműzött nyugati aranyifjakból álló közönség, volt lökdösődés és úsztatás is, ahogy azt kell. Közben a színpadon Jesse Hughes és csapata szórakoztatott és láthatólag jól szórakozott. Hogy Josh Homme hol maradt már megint, azt nem tudni. Talán ő nem LA-be tart.
bulik
legutóbbi hozzászólások